malackaraj

A puliszka jellemzően az az étel, amit igazán szegényen is be lehet vállalni, ebben van anyag, tápérték és izgalom, fillérekért, szemben a sok látszólag olcsó méreggel. Csak ez nem lóg a polcon, hanem meg kell főzni, és addig se lehet a frankhitelre vett plazmatévét nézni.

Homonnának

Miért nem írtok már a kukólevesről? -kérdi Homonna. Az mi? Hát a kukó, a kifújt tojáshéj, beletöltik a tüdőt. Többet nem tudott mondani, pedig nem is ivott, ő megy vissza éjjel Tokajba. Több pohár furmint után kellett elképzelnem a szivacsos tüdővel töltött tojásokat, ahogy úszkálnak a zsíros húslében, ringatózva kergetik a répákat, hagymákat, rosszakat álmodtam tőle. Mert nem is így van. Csak majdnem így.

A kukólevessel rengeteg a vesződség, de így, egy környezettudatos eszköz, magyarul szemét segítségével lehet kulturált formába önteni filléres alapanyagokat.  

Maga a technológia, a tojáshéjban főzés ügyes ötlet, ebben, a természetesen képződő konyhai segédeszközben nem csak az itt olvasható tüdős tölteléket, de bármilyen húsos, riszes, vagy akár darás-parmezános levesbetétet is lehet készíteni, mindjárt itt a spenót, milyen jól illene az egy spenótlevesbe.

Hozzávalók:

• 1/4 kg tüdő
• 1/4 kg csont (akkor már orja, duplázzunk örömöt)
• egy-egy szál répa, fehérrépa egy fej vöröshagyma, csinos gyufaszálra vágtam, hamár eltolunk fél napot egy levesre, hadd szóljon!
• 5 dkg rizs, vagy köles
• 4 tojás
• 1 dkg füstölt szalonna
• 1 db közepes burgonya
• 1 dl tejföl
• 5 szem bors
• 3 db babérlevél
• egy csokor friss petrezselyem
• só ízlés szerint

A tüdőt a csontokkal és a zöldségekkel együtt annyi vízben, amennyi ellepi, gyöngyözve puhára főzöm. Innentől gyakorlott húsvéti játékosok előnyben. Az alaposan megmosott tojások csúcsos végét éles késsel megskalpolom, egy tálba eresztem a tartalmukat. A lyuk másfél-két centiméter átmérőjű legyen. A megdarált tüdőt, a nyers rizst, a felkockázot szalonnát, egy tojást, és az apróra vágott petrezselymet elkeverem, sózom, borsozom, és próbálom megőrizni a nyugalmamat, miközben megtöltöm velük a tojásokat. A végét lezárom egy szelet, odaillő méretűre faragott burgonyával és egy kevés külön kimert levesben, alacsony lángon megfőzöm őket. 35-40 perc alatt fő készre. Kiveszem a léből, lefejtem a tojáshéjat, ami sajnos nem csúszik olyan jól, mintha tojást főztem volna bennük, és ezekre a galuskákra merem a beforralt, és tejföllel ízesített levest. Nem egy világégés, de kijön párszáz forintból.

A másik oldalon a könyv, pontosabban antikvárium rovatban a Kelet-Európai szakácskönyv, a kukóleves forrása, és ahol a komplett SZU Káeurópa. Vagy fordítva.

Tudták, mi az a kukó?

Nem mindenki szereti lerágni a szemeket a kukoricacsőről, a mai poszt nekik szól.

Mindenkinek megvan a maga technikája a főtt kukoricacső letisztítására. Vannak a mohók, vadul harapják, otthagyva a szemek bő negyedét, és a hörcsögök, sorról-sorra haladva precízen, szinte egyesével csipegetik ki a szemeket. Közös élmény a sómarta szájzug és a kíméletlenül fogak közé tapadó héj. Ezt nem mindenki szereti, nekik főzzenek krémlevest, az átpaszírozott magok után megmaradó száraz héjból pedig tortát.