malackaraj

Már-már szerkesztőségi mániánk a tökéletes krémes titkának és lelőhelyeinek feltárása, ezért ha azt mondja egy kolléga, ő milyen jó krémest evett valahol, mi odamegyünk.

Meggyes krémest mondott, és talán Füreden. Vagy nem. Mindenesetre vasárnap, amikor hazaindulva, már Keszthelyen rákanyarodtunk az északi part menti útra nem válaszolt a pontos célt firtató sms-re így némi kutatás segítségével azt raktuk össze, hogy Füreden van egy hely, ahol büszkék a krémesükre.

Ami epres.

Nem baj. Tihanyban ettünk egy lángost, majd Füreden a Bergmann cukrászdában megnéztük a krémest. Ami ugye epres. 

Bár azóta se tudjuk Zsuzsi milyen krémest és cukit ajánlott a Balatonon, de a Bergmann epres krémese telitalálat. A tészta klasszikus mille feuille, vastag, roppanós, enyhén karamellizált, tökéletes. Az epres tejszín friss, savanykás, a vaníliás krém ugyan lehetne kicsit lágyabb, de a krémest így is imádtuk.

Ettünk egy karamellel bevont tetejű franciát is, amiért szintén érdemes megállni, de egyértelműen az epres a nyerő.

Fojtósnak fojtós, még szerencse, mert azt akartam. De nem így. Kínlódás a mama mézesével, sokadik felvonás.

A képen a már nem létező, de életében szeretett Flores Bisztró házi krémese. Három tésztaszilánk, sűrű, de nem liszttől fojtós vaníliakrém, porcukor. Ó. Régen minden, igen.

Hasonlókat lehet elmondani Litauszki Zsolt először Maligánban, majd a 21-ben készített krémeséről, annak is mindig sírás lett a vége, de nem szomorú sírás. Lehet, hogy alapítunk egy Litauszki krémesét követelő csoportot, tegnap már láttam világevő kollégát érdeklődni a Facebookon, és állítólag lesz is februártól, de ha nem, megyünk tüntetni.

Mert a jó krémes, hiába van minden cukrászdában, nem szokott jó lenni. Kemény, ízetlen krémje feltapad a szájpadlásra, lapja az állástól szottyos, ehetetlen, boldogtalan és üres kalória. Nem értik, hogy azért krémes, hogy krém legyen benne, ne gázbeton.

Vele ellentétben a jó krémes lapja vékony, ropogós, kicsit karamellizált, a krém nem emeletes, csak vastag, és nem habos, inkább zsírosan sűrű, sárgáját fekete vaníliamagok pöttyözik. Ezt olyan nehéz elkészíteni, és a szokásos okok miatt adnak helyette majdnem mindenhol ehetetlen kockákat. Mert a krémes drága és érzékeny. A jó lap elkészítése munkás, vagy nagyon drága megvenni a jó vajas tésztát, a krémbe sok tojás, valódi vanília kell, spórolva ez sem sikerülhet. Összeállítás után csak rövid ideig fogyasztható, mert a lap magába szívja a krém, a hűtő nedvességtartalmát, nyúlóssá válik, közben a ropogás helyére vesz minden idegen szagot, amit a nedvességmolekulákban talál magának.

Azért van remény, íme a legjobb krémesek lelőhelyei, és akkor végre Budapestet lenyomja az ő környéke:

Pataki cukrászda Érd Balatoni út 61., 23 37 56 94

A házit kérjék, mert kétféle van!

Solier café Gödöllő, Dózsa György út 13., 20 396 5512

A Solier krémes és a sima is nagyon jó, ha arra járnak, feltétlenül megér egy próbát.

Tortavár I., Keleti Károly u. 25., 316 13 46

Nem dizájnercuki, de bátran lépjenek be, a krémes nagyon jó.

Pierrot I., Fortuna u. 14. 375 6971

A híres Litauszki Zsolt-féle utterkrémes

Ettek már jó krémest?