Ülök a homokozóban és csöpögtetek, az undok tekintetű tyúkoktól egy drótkerítés választ el, Talpi, a fekete tacsi liheg mellettem, mögöttem az akkor még vadregényesnek tűnő kukoricás. Mama kiabál, kész az ebéd, körbefutom a tanyát és a kiskertkapun szaladok be az udvarba, laticel, rövidnadrág, mocskos póló, kutyaszőr, jó ebédhez szól a nóta, nekem a kezed megmosd, nesze, egyél répát, attól maj’ szépen tudsz fütyülni. Ne’, itt a mája.
Mert ilyenkor még minden a miénk, és semmi baj nincs velünk, kerek a világ, miénk a máj a húslevesből, meg a csirkepörköltből is. Aztán felnövünk és lesz velünk egy csomó baj, de mindig marad egy hely, ahol vasárnaponként a viaszkos vászonnal leterített asztalnál aljas vigyorral megkérdezhetjük: májat, valaki más? Mert a csirkemáj nemcsak a gyermekkor jóízű darabkája, hanem szerelem, utolsó vérig.
A csirkemájat nem kell és nem is lehet túlbonyolítani, néha egyszerűen elég annyi, hogy serpenyőben megpirítjuk, tekerünk rá borsot, szórunk rá majorannát. Egyszerű lelkek, mint én, csibezsíron pirítják rengeteg fokhagymával, és a serpenyőből eszik meg, petrezselyemmel megszórva, kenyér nélkül. Baconbe tekerve grillezhetjük is, jót tesz neki ilyenkor egy aszalt szilva. Fogvájóra tűzve egyszerű, de már meglehetősen unalmas vendégváró falat. Természetesen ki is ránthatjuk, nehogy pont ez maradjon ki a sorból! Resztelve nem szeretem, zöldborsós-medvehagymás rizottóra halmozva annál inkább, bár Toma szerint ezt ebben a formában egyáltalán ne hívjam rizottónak, akkor sem, ha a májat ugyanazzal a fehérborral pirítom le, amit a rizottóhoz használtam.
Novemberben, búcsúkor mama mindig süt májas kockát. Egy nagyobb fej hagymát megfonnyasztunk, hozzáadunk fél kiló darált sertéshúst, sóval, borssal megpirítjuk. Negyed kiló májat lekaparunk, két tejbe áztatott, széttépkedett zsemlével, három tojással összedolgozzuk, a masszát jénaiba simítjuk, a tetejét bőségesen meglocsoljuk tejföllel és 200 fokon, bő fél óra alatt készre sütjük, Anna biztos ezen is röhögött volna, mint azon a recepten, amit tényleg a nyolcvanas évek végén írtam ki egy női magazinból.
A csirkemájas zsemlefelfújt azért jó kaja, mert lehet köret, de lehet főétel is, ez attól függ, mennyi májat teszünk bele. Hat másnapos zsemlét széttépkedek és ráöntök bő fél liter meleg, sós tejet, hagyom, hogy jól beszívja. Egy közepes fej hagymát megfonnyasztok, rádobom a májat (25 ill. 50 dkg), erős tűzön pirítom, majd hozzáadok 20 deka apróra vágott gombát, két-három gerezd zúzott fokhagymát, tekerek rá borsot, három-négy perc után leveszem a tűzről, hűlni hagyom, majd hozzáadom a kifacsart zsemlékhez. Beleütök három tojást, rengeteg petrezselymet vágok rá, tekerek rá még borsot, sózom, jénaiba simítom, a tetejére teszek néhány kocka vajat, és 200 fokon fél óra alatt készre sütöm.
A Váncsa féle nemrizottó: olívaolajon megpirítok két fej aprüra vágott vöröshagymát, kiszedem a zsírból. A serpenyőbe dobok fél kiló csirkemájat, négy-öt gerezd apróra végott fokhagymagerezdet, pár szétnyomott szardellafilét, néhány percig pirítom, majd a hagymával együtt összeturmixolom fél csokor zsályával, 4-5 kapribogyóval és frissen őrölt borssal fűszerezem, sózom. Eredetileg előétel, mi vacsorára ettük.
Hogy eszik a csirkemájat?
Utolsó kommentek