Az ember gyilkol, aztán megeszi, ez igaz a vegákra is, ők is esznek barit, őzikét, kismadarat, csak másként hívják. Csíráknak. Apró, zöldellő, élő mezők enyésznek el barátságos vega fogak darálójában.
A csírákról az ember elsőre hall valamit a rádióban, vagy nagyon egészséges emberektől. Csodaszer, a természet ajándéka, mindenre jó. Valójában tényleg így van, változatosak, színesek, és egészségesek. A magban a keményítőből cukor, fehérjéjükből aminosav, zsírtartalmuk zsírsavvá alakul, ezt kínálja nekünk a csíra, és huszonöt százalékkal több kalóriát, mint a hús, csak időben kell levágni.
Az otthoni csíráztatás nagyon egyszerű. Tálkában egy nedves textillapon, cserépben egy vékony földrétegen, vagy csíráztató agyagtálon is végezhetjük. A nagyobb magokat érdemes egy éjszakára vízbe áztatni, hogy kicsit megszívják magukat. Aztán naponta spriccelni kell őket, vasalás előtt és után. A magok nekiiramodnak, és a csírák 4-6 nap alatt, kb. három centire nőnek, ekkor a legértékesebbek. Ismerni kell őket, nevelni, aztán mikor nekilendülnek a kis magok az életnek, akkor kell jól elpusztítani őket. Szétrágni és lenyelni a vitamint és elemet, amit a növény saját magának szánt.
Érdemes annyit csíráztatni, amennyit éppen meg is eszünk, mert ugyan hűtőben, dobozba zárva eltarthatóak, de tápértékük rohamosan csökken. Persze a csíra is bosszút tud állni, hiszen a hüvelyes magok csíráiban mérgező fehérjék is vannak, de ez egy kis hőkezeléssel orvosolható.
A boltban vásárolt magok közül a direkt csírázatásra termeltet érdemes megvenni, ezek kilója 200-500 Forint között mozog, vagy választhatjuk a kész csírákat, ezek tízdekás dobozokban kaphatóak.
Télen a leghasznosabbak, hiszen a nyamvadt hullaszínű primőrök mellett felüdülés színt látni, és ízt érezni. Az nővények ivadékai magukban hordozzák a kifejlett termés ízét, persze itt is vannak kivételek, például a brokkoli csírája torma ízű, vagy csak simán félrecsomagolták.
Nagymamám a csíra szó hallatán kizárólag krumpli és hagymanövendékre tud gondolkodni. Ki ne találkozott volna lomtalanításkor pincékből felszabaduló, zanzásodott gumókkal, méteres polipkarokkal. lIlyenekre gondolt ő, kicsírázott a krumpli. Hiába próbálom meggyőzni, hogy normális vagyok és ez nem az. Ő már elkönyvelte, ezek az unokák krumplicsírát esznek. Már nem figyel rám, hívja a tudakozónál a zöld manót és a heti lottószámok után érdeklődik.
10-15 félének elég utána olvasni, megújul tőle az egész ember, aztán már lehet is búzafű levet sajtolni otthon, székletet figyelni, és elveszni a biovilág zavarosában.
A csírák mindenesetre finom, erőteljes ízű kiegészítők, szendvicsre nincs is jobb egy kis retekcsíránál. Mindenki keresse meg a neki tetszőt, nálunk most már mindig van valamilyen, feltéve, ha nem felejtjük locsolni a kertészetben vett csírázató tálat.
Esznek csírát?
Utolsó kommentek