Az olaszok egy sokfelől támadható névmást használnak, mikor az ókori római kultúráról beszélnek. Mindent elöntő nemzeti büszkeségük része, nostro, mondják, nostro Cicerone, a mi Cicerónk. Aki azonban oly elfogultan szereti őket, mint ők saját magukat, csak mosolyog az efféle túlzásokon. Inkább tehát puszta kíváncsiságból merült fel bennem a kérdés Apicius ókori római szakácskönyvére bukkanva: innen indult volna az általunk, meg az egész világ által okkal imádott, itáliai gasztrokultúra?