Lassan tényleg nem megyünk be semmilyen hiperbe, mert folyamatosan zaklatnak minket az élelmiszeripari cégek.

Most itt van ez, hogy azt mondja:

Eredeti magyar specialitás

A csomagban egy szokásos párizsi, 58%-os hústartalommal (48% borjú, a minimum egy párizsihoz a 40% hústartalom), burgonyakeményítővel, aromával, stabilizátorral és tartósítószerrel, ahogy szokták, semmiképpen sem lennénk rá büszkék, még akkor sem, ha ez a szegmens úgy pokoli, ahogy van.

Értjük mi azt, hogy lassan az adalékanyagokkal telenyomott élelmiszeripari termékek az eredeti magyar specialitások, de hogy ezt így az arcunkba is tolják, ez azért kezd kicsit sok lenni.

(Mesterséges színezékmentes, hirdeti a felirat, persze a termékben színezék azért van, kárminsav, amit egy tetűfajta pici váladékából vonnak ki alumíniumsókkal.)

Jó, de akkor milyen az eredeti?

"A vörös kolbászok csoportjába a tormás, a bécsi, a frankfurti tormás, a párisi, a krinolin, a knakk, a szafaládé, az augsburgi stb. tartoznak. Minőségük nagymértékben függ a húspép (prád, brét) elkészítésétől...

A húspép készítése. Legalkalmasabb hozzá a kétéves tarka bika, melynek húsát levágás után rögtön kicsontozzuk. A vastag húsokat rögtön szét kell bontani és az inakat és a faggyút kivágni. Ezután a tiszta húst ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, jól átsózzuk és a finomdaráló finomkorongján ledaráljuk. Ha ez megtörtént, megfelelő sót és salétromot adunk hozzá, vízzel jól átdagasztjuk és folytonos dagasztás közben annyi vizet öntünk hozzá, míg a pép a folyékonyságig híg lesz. Ezt a híg pépet tartályokba helyezzük, másnapig hűvös helyen tartjuk, amikor már a különböző vörös kolbászfélék készítéséhez használhatjuk, mert akkorra már egészen megsűrűsödik. Megjegyzem, hogy a feldolgozásnál mindig először a jobb húsrészek kerülnek sorra. Úgymint: comb, lapocka, hátszín, tarja, oldalas. "      

Bittner János: Finom hentesáruk könyve 1929

Szóval hús kell bele, nem tri-, és difoszfátok, akkor lesz eredeti.