Malackaraj gádzsi, ha ilyen, belemegy a fogadba ínból szedtél ki hét kilót a bruttó kilencven kilós malacból, én itt a konyha közepén leszopom magam, pedig nem vagyok az a kimondott hajlékony ember. Hát nem, Sanyi az Eagles tagja, nem szertornász. Most mit mondasz, nincs ez két kiló. Fogd meg azt a vájdlingot, tessék itt a mérleg, tedd, rá. Kiakadt, és ez 5 kilóig mér. 

Megint vágtunk és közben kiszívtuk Kerekes Sándor séf úr vérét, az az igazság. A vérszívást Ekkerjoz mérsékelte, jelenléte automatikusan izgágamentesíti a leghepciásabb cicukákat is.

4:45? Jó, én 30-at akartam mondani. Balázs 3:50-kor kelt, 5 után pár perccel már a felhajtó Mekijéhez fordultunk egy sajtburgerre, ami képtelen őrültségnek tűnik, de amikor 11-kor ülünk le a puha bőrű, puha húsú sült mellé, már rég elfelejtődik.

A tanyán rend van, házi törkölyt kapunk gyorsan, Balázst az udvari budiba, engem a lakóházba küldenek pisilni. Amikor elindul az istálló mellett található faajtóhoz, már tudom, engem nem oda fognak irányítani, szívem, ereim melegség járja át, a metroszexi csak a városban megy, a többség még tudja, kinek, férfinak, nőnek, hol a helye.

A malac zsenge ifjonc, a pörzsöléskor elkezd gyűlni a cicahad, repülnek a csúnyák feléjük, ők se túl szépek, kitleren röhögünk, napfelkelte, kezdenek elfagyni a lábujjaink.

Vér a zsömlére, belsőségek ládába, a félsertés levágott, kettéhasított fejjel, leválasztott csülkökkel ládákba kerül, ezek Ekkerjoz kombijába, vissza a városban, ahol egy konyhában folytatjuk, pontosabban elkezdjük a randalírozást.

Belekattinva nagyobb lesz a galéria.

Hol a fényképezőgéped? Otthon. Miért nem hoztál? Te se hoztál. Senki se hozott. Így lettek a mobiltelefonos galériák, sebaj. Mi legyen belőle? Koncepció kevés, kolbász legyen sok, meg ami eszünkbe jut, az is legyen, az orjalevest azért felrakjuk, kár volt, nem tudtuk megenni. 

Pálcikás, mindenképpen legyen pálcikás karaj, még sose sütöttem olyat, majd ehetjük, mint frédibéni. Ezt a pálcikást (a csontos karajhoz vágnak 5-10 centiméter bordasort, ezekről letrimmelik a húst) bedobni egy disznóvágáson kész öngyilkosság lenne, itt megkapom. 

Sanyi nézi, ahogy kötözök, megmutatja hogyan lehet egyszerűbben, az oltás is elkezdődik: "Vannak olyan malacok, amiket direkt arra tenyésztenek, hogy tanuljanak rajtuk. Na, ez is egy ilyen lett."

Egy serpenyőben nagy üggyel-bajjal körbesütöm a kötözött karajt, betoljuk a sütőbe a reggelire szánt pecsenyék mellé, 150 fokra. A karaj ideális esetben 52 fokot érje el belül, most sajnos 60 lett, nem lehet annyi felé figyelni, nem vész, lehetne szaftosabb, a lényeg így is érvényesül, szeletelve gyönyörűen tálalható és a pálcikánál fogva elmarható, el is marjuk, mától csak pálcikásan sütöm.

Akinek sűrű állású a fogazata és cipőfétisizmusa mellé fogfetisiszta is, úgy kerüli az inas húst, mint az ördögöt. Kényes kolbászra, marhahúsra, egy nyavalyás ínparás vagyok, ez a vonal korán elindult szombaton, és egész nap kitartott. Nagyon ki akartam inazni a húst, de nem értek hozzá, így ami gyanús, az mind megy.

Nem megy a daráló. Miért nem megy? Inas a hús? Nem, bazmeg, leszedsz róla hét kilót és még precízen se csinálod. A darálóhoz meglett a megfelelő tárcsa, ment, keverhettünk. A magyar klasszik nem volt kérdés, Ekkerjoz magához vette, de volt még három vájdling, egyik citromos lett, a késsel vágottat az aranyat érő chile cascabellel ízesítettünk, és a harmadik, az legyen köményes. DE MILYEN KÖMÉNYES? 

Itt kiderült, Ehran lélekben maga Medvedoki, a Malackaraj egyes számú egészségügyi őrangyala, mert elkezdett aggódni a kézmeleg húsokért. Annyira a fagyos vágásokra vagyunk szoktatva, ez a kockázati tényező most eszünkbe se jutott, a ládák bekerülnek a hűtökbe, Ehran egész napos medvedokikámozás áldozata lett. Doki, reméljük, csuklottál.

Édes. Utálom az édesköményt. Római köményt akarok. Nincs római kömény. De van, találtam. Az édeskömény egy tartósítószer. Lassabban fogy tőle a kolbász és tovább megmarad. Legyen mindkettő, minden indiai kajában az van. Utálom is az indiait. Végül darált római és egész édesköményes lett, meg amit szórt bele suttyomban Balázs. Majd a füst után folytatjuk a vitát, biztos jó lesz, mert a lényeg, hogy végre lesz nem paprikás kolbászunk.

Kattintásra nagyobb lesz a galéria, úgy ám.

Végre tölthettünk, mindenki örömére nem inaztam tovább, nem volt mit.  

-Ez bezzeg megy. Látszik a mozdulaton. A szeme is kifényesedett.

A töltő az első körben elakadt egy gulyásbavaló húsdarabbal, visszakanyarodhattunk az inazás topikba.

-Látod Sanyi, mert nem daráltad le jól.
-Inat nem tudok darálni. És ha jó lenne a géped, ezt is vinné.

Jön a féltve, remegve őrzött, késsel vágott kolbász, karajból, szűzből, a legszebb húsokból szedtük össze, csak szalonna, az nincs bele. Elavászkodok a belsőséges szektorba, a májast és a vérest keverik, van még szalonnátok?

-Ne már, levágatjuk a zsírt a véreshurkához és még kérsz a kolbászba. Előbb kellett volna gondolkodni, bazmeg, ennyi van. Olyan száraz lesz a kolbász, hogy vérezni fog a torkotok. 

Egy oldalnyi szalonna közben bekerült a sóba, felfüstöljük. A császár, az egész, olyan A/2-es lehetett, kakukkfűvel, sóval, borssal pancettává alakult, erről később beszámolunk, mert nagy császárság, még akkor is, ha ki lettem röhögve az édesköményes megszórásommal, nem volt igazuk, jó lett volna bele. És azt is ki kellett volna inazni. MINDENT ki kell inazni.

A körmökkel mi legyen, kocsonya, valaki elviszi? Én még nem csináltam soha kocsonyát. Nem csináltál még kocsonyáááát?! Nem, de tudom... sejtem, hogy kell. Így kerültek a körmök és a farok a másik Annához, majd elmeséli az elsőt, ilyen pörzsölt alapanyaghoz boltban nem  jutni, reméljük nem rontja el.

A pépváltáskor a darálóban maradt húsokat recehájba csavarva kisütöttük vacsorára, házi savanyúval, parasztkenyérrel, fehérborral ettük csendben, kikészülve, röhögtünk még pár inazással kapcsolatos beszóláson. Lehet ilyet városban is.

A pár hagyományt elvető sportmalac sorsa, a receptekkel még jelentkezünk:

  • fej: abálva, darálva hurkába
  • tarja: reggelire pecsenyének borssal, fokhagymával, köménnyel 150 fokon 20 perc alatt megsült
  • karaj: egy része frissen sütve, a többi késsel vágott kolbászba
  • szűz: késsel vágott kolbászba
  • orja: orjalevesbe
  • oldalas: orjalevesbe
  • lapocka: kolbász
  • sonka: kolbász
  • csülkök: kolbász
  • körmök: kocsonya
  • farok: kocsonya
  • vér: zsemlés véres hurka aszútörkölyös aranymazsolával, dióval
  • belsőségek: rizses májas hurka csillagánizzsal, szegfűszeggel, fahéjjal
  • szalonna: kolbász, hurkák, füstölni
  • toka: abált szalonna
  • császár: pancetta
  • cseplesz: maradék töltelékeknek
  • körmök: kocsonya
  • 7 kiló ín: kiskutyák
  • csontok: kiskutyák

A másik oldalon elindítottuk a Takarmány rovatot, Várkonyi Zakuszka Andi talált szarvasborjú etetésére, adjusztálására ad ötleteket.

Inaztak már ki egy disznót?