- Néni, fáj? Néééni, fáááj? – fáj, basszátok meg, kis mocskok, és néni az anyátok, szitkozódom a járdán fekve. Nem elég, hogy legalább két métert repültem a Babettáról és rövid, de annál meredekebb ívű röppályámat olyan talajgyakorlattal zártam, amivel bármelyik nívósabb ritmikus gimnasztika versenyre kvalifikálhatnám magam, a sarki iskolában óraközi szünet van, és az összes kis nyavalyás rajtam röhög az ablakból, pedig nincs min, a gyalogbéka mint póz ebben az esetben teljesen elfogadott, vajon a seggem is kivan-e, mert a felsőm hurkaként a nyakamra van csavarodva. Eddig jutok a gondolataimmal, mikor újra a levegőben találom magam, a levegőben meg is pördülök, atyaisten, egy jeti, szóval agyrázkódásom is van és hallucinálok.

A jeti elbődül, Hölgyem, hívjak mentőt? Hozzám mentőt, röhögnék fel, ha kapnék levegőt, nemet intek, rekedten annyit mondok: - Köszönöm, vasból vagyok. Jetinek van humora, felröhög helyettem, itt hagyhatom? Hagyjon, a továbbiakban szeretném kevésbé megalázó helyzetben folytatni méltatlan haláltusám. A délelőtt további részét azzal töltöm, hogy szemöldökcsipesszel szedegetem a tenyerembe, hasfalamba és a térdembe fúródott kavicsokat és nyögök. Járni ugyan nem tudok, de ez csak akkor kezd zavarni, mikor eszembe jut, hogy a negyediken lakunk.

Az első nap kicsit több, mint fél óra alatt teljesítem a távot, szombaton már tíz perc alatt száguldok le és kocsival indulok a piacra, igaz, jobb lábbal nyomom a kuplungot. Még így is veszélytelenebb vagyok, mint némelyik úrvezető. Negyven perc múlva feladom, hazajövök az autóval és felsántikálok a piacra.

Baján nem kell fizetni a parkolásért, cserébe szombat délelőtt lehetetlen megállni a városban. A piacon elfeledkezem nyomorúságos állapotomról, próbálok a következő hétre koncentrálni és aszerint vásárolni, jajdearanyoskiskutya, nem kérek férfizoknit, kösz, mondom, nem, jónapot, Babetta pedál van? Tessék? Balos, jaj,szia, kösz jól, á, semmi a Zoli megint megvert, hehehe, jó, majd felhívlak.

Ilyenkor lehet jókat röhögni a kiskosztümben virító, frissen fodrászolt úriasszonyokon, ahogy a szomszéd asztalnál hülyeségeket kérdeznek, persze, szabadföldi a főzőtök. Május elején, hogyne, külön neked. Biccentek a fejemmel és rákacsintok a nénire, ő egy mosolyt nyom csak el, én veszettül vihogok, jó, viszek a kardvirág hagymából is, a dáma tovább tépi a zöldséges idegeit, és az uborka, idei? Uborka??? Átnézek a szomszédba, és már pakolom is a szőrösöket, vízízű, vízízű, nem baj, imádom a kovászos uborkát, a maga kardvirágja biztos, hogy fehér lesz? Naugye.

A kovászos uborkában az a jó, hogy lehet felpolcolt lábbal készíteni. A lavór vizet behozatjuk férjünkkel, átmossuk, kivitetjük, behozatjuk, lesúroljuk a körömkefével, átmossuk, levágjuk a végeket, ezek kicsik, nem kell őket bevágni, újra kivitetjük a férjünkkel, ne morogjá’, nézd meg, milyen idő lesz jövő héten? Az öt literes befőttesüveget megkerestetjük a férjünkkel, kimosatjuk vele forró vízzel. Három liter vizet tegyél fel forrni légyszi, forgatjuk a szemünket, mikor centiliterre kiméri a mérőedénnyel, közben pucoljuk a fokhagymát amit előtte behozattunk vele. Egy liter vízhez négy-öt deka só kell, nehogy lemérd a mérleggel, mert kiugrom az erkélyről, egy evőkanál két deka, tegyél bele hat evőkanállal, jó lesz. Jó, most vedd le a tűzről, semmit, hagyjuk langyosra hűlni. Az uborkát, a fokhagymát és a kaprot elrendezzük az üvegben, kevés lett, kevés lett, mert én nem mérnök vagyok és saccra vettem, nem, nem néztem meg a mérleget, mert súlyos fájdalmaim vannak, igen, attól függetlenül látok és ugatni is tudok, ez a holnap égetik a sántákat szöveg már tíz éve szánalmas volt egyébként, nem baj, nem lesz tele az üveg, nagy ügy. Nincs kenyér? Hát akkor sajnos le kell menned kenyérért, én most pihentetem a lábam, az orvos is mondta, ja és a tetanusz miatt még számolunk.

Igen?! Hát akkor te máskor ne aggódjál, a porcleválást nem mutatja a röntgen, az asszisztens Tell Vilmosként lőtte belém az injekciót, mi? Nem vagyok puhapöcs, fehér köpeny szindrómám van, mi az hogy az a vérnyomásra vonatkozik, menjél kenyérért. Ha férjünk megjött a kenyérrel, tegyük a befőttes üvegbe, az uborkák tetejére (finnyásabbak könnyű anyagba csomagolva), majd zárjuk le, hogy ne párologjon el a sós lé róla és legyünk büszkék. Három-négy nap múlva isteni kovászos uborkát ehetünk, fogyasztás előtt vegyük ki a kenyeret, szűrjük át a levét és tegyük hűtőbe. Ha nyáron készítjük, figyeljünk arra, hogy a koviubi rosszul tűri a hőingadozást, éjszakára vigyük be. Nyárra már tudunk járni és nem kell méregdrága korrektort vásárolnunk a homlokunkon levő zúzásnyom miatt.

Hétfőn állítólag már sütni fog a nap, de a kovászos uborka nem a napot, a meleget igényli, hősugárzóval most is neki lehet állni, mert milyen már a május koviubi nélkül?

Hajnalkát a Babettáján egy úrvezető a jobbra indexelés elmulasztásával majdnem elütötte, és tovább hajtott- a szerk.

Szeretik a kovászos uborkát?