Budapest legjobb kínaija csak azt az elméletet igazolja, hogy két étteremben valószínűsíthető a legjobban az élvezet. Amit a menő kalauzok ajánlanak, és ahova félve lépek be.

A kínai büfék minden ország gasztronómiájának karikatúrái, Olaszországban teszteltem ezt az elméletet, ott rémes, paradicsomos kosztot osztanak, pont ahogy nálunk édes pistásat. Ferde tükör a javából, de most nem ezekről az alkalmazkodó vályúkról lesz szó, hanem kacsanyelvről, marhaínról, gőzgombócokról, és sok tanult ínyű barátom szerelméről, a csípős-gyömbéres pacalról.

A legnyerőbb kínai egy lepattant szoba a ki tudja hány adószabályt megsértő, mégis lógva hagyott Kőbányai úti piaccal szemben. Igen, igen, amúgy 175 Forint hátralékért inkasszálnak. Orczy térről kifelé, jobbra 150 m, ajtó, Kínai gyorsbüfé. Bent magyarul alig beszélő srác, a pultban kacsafej, láb, bél, pacal és hasonlók sorakoznak. Étlap nincs, illetve ki van írva mennyibe kerülnek a pultban talált tárgyak, de a legjobb bemondani milyen alapanyagokat kérünk a levesbe, plusz zöldek, vagy nem, tojás, aztán bizalom. Bátortalanok gőzgombócoljanak. A finomra vágott csípős pacal a legjobb, tökéletes, fokhagymás. A helyről sokan lelkesültek már, a legpontosabb, hasznos információkkal teli útmutató a Wang folyó blogon olvasható, mielőtt ellátogatnak, olvassák el.

Bár nem egyértelműen kínai a Széchenyi utcában egy narancs lámpásról felismerhető Momotaro, és ruhaszövetbe mászó ételszag van, de a zöldséges ramen és a gőzgombóc megéri a tisztítószámlát. A japán tésztabár, és egy kínai étterem keverékében a kiváló ramenek mellett tartanak csípős pacalt, sokkal csípősebbet Kőbányai úti társánál, vagy tömény mézes oldalast. Kényelmetlen sörpadokon kell osztozni sokszor idegenekkel, de ez itt még sose zavart. A Matulán így látták.

Az eggyel (kettővel) magasabb árkategóriát képviselő Lanzhou már nem büfé, étterem. A székek itt is kényelmetlenek, de saját asztalhoz lehet ülni. A terjedelmes étlapot a kacsa, csirke kizárásával lehet szűkíteni és itt is a belsőségekre, a bélre, pacalra, vagy személyes kedvencemre, a csípős marhaszívre koncentrálni. Ismét a Matuláról egy közel ötéves összegzés, ami a Lanzhou címét (IX., Telepy u. 24., XIV., Gizella u. 46.) és a kurrrrrva olcsó megjegyzést leszámítva (a Lanzhou kurvára nem olcsó) máig megáll.

Van kedvenc kinaijuk?