Egy elpusztíthatatlan édesség

Az utast ellátó rettenetes, mégis örömmel töltötte el szívünket, amikor megláttuk egy kis éjjel-nappaliban.

Nem a kimunkált és átgondolt dizájn az, ami felébresztette a csillapíthatatlan vágyat a megszerzésére. Inkább kíváncsi voltam, vajon ez még mindig OLYAN?

Ez még mindig OLYAN.

A régen minden rossz volt gasztronómiai emlékműve. Kakaóporral ízesített növényi zsiradék ízetlen ostyaalagútban, leöntve bevonómasszával. Édesen feltapad a szájpadlásra, egy ilyen és az hétszentség, hogy nem kívánunk semmiféle élelmiszert Nyíregyházáig, még akkor sem, ha személyvonattal indultunk neki. IC-vel pláne nem, már ha van IC Nyíregyházára.

Azért ha látnak egyet a minimalistának is csak túlzással nevezhető csomagolásból, vegyék meg, emlékidézésre a nem teljes névazonosság ellenére is tökéletes termék. Másra alkalmatlan.
9 Tovább

Heti retro: medvecukor

Ötéves lehettem, mikor nagyapám egyszer hazaállított vele a búcsúból. Augusztus vége volt, vasárnap, az utcabeli gyerekek mind a búcsú lázában égtek, meséltek a céllövöldéről, a körhintáról, az árusok színes bódéiról, a mesebeli kincsekről (tükrösszív, fakardok, törökméz, vattacukor, lacipecsenye, lángos, palacsinta). Engem még kicsinek tartottak, nem vitt magával senki, a magamfajta kisvárosi tökmag örült, ha kapott valami búcsúfiát.

102 Tovább

A nyolcvanas évek Mozart-golyója

Húsz éve nem ettem Melbát. Annyira emlékeztem, hogy valami csokinak kinéző étbevonómasszával töltött szmötty, amit úgy kell enni, hogy vagy az alját vagy a tetejét ügyesen foggal leválasztjuk, hogy azután a napfényre kerülő krémet nyelvvel - finnyásabbak ujjal - még fifikásabban kihalásszuk és élvezettel szopogassuk (pardon).

63 Tovább

Heti retró: ovis teja

Kíváncsi lennék egy olyan kimutatásra, hogy hány gyerek fanyalgott otthon az anyja teájára, hogy az nem az igazi. A korombeli magyarok (plusz, mínusz öt év) 90 százaléka érti, hogy mondom, ha a menzás teáról beszélek, mert az finom, meleg, édes, a gyerekkor maga vagy langyos, szar, túlédes, geil, ízetlen lötty.

116 Tovább

Heti retro: karamellás tej

Mivel az ízlésem szerintem kifinomult, szeretem az összes megosztó alapanyagot. A pacalt körömmel, velővel, anélkül, citromosan és rántva, a tenger gyümölcsei, na jó, az unicumot szigorúan gyomorbántalmakra használom. A karamellás tej is örök szerelem.

70 Tovább

Hidegkonyha? Brrr

Gyerekkoromban úgy tekintettem a fekete-fehér Orion tévére, mint isten nagy adományára. Mindenevő voltam, mértéktelen és szadista: az egész családot Esti tornáztattam, az Onedin család végén felpattantam és végigordítottam fejből a stáblistát, várva a legjobb részt: "magyar hangja Gruber Bubó", a Hugónak nem láttam semmi értelmét. Az igazi csemege az Angyal volt, a Minden lében két kanál, majd később a Nem kell mindig kaviár. Imádtam Roger Moore-t, hatéves fejemben összeállt a kép az igazi úriemberről, a fényűző életmódról, a kaszinók, estélyi ruhás gyönyörű nők és a gyors sportkocsik világáról. A kaviár és a KASZINÓtojás Simon Templar és Brett Sinclair miatt az én fejemben a luxus megtestesítőjévé váltak.

31 Tovább

malackaraj

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek