Gyerekkoromban  úgy tekintettem a fekete-fehér Orion tévére, mint isten nagy adományára. Mindenevő voltam, mértéktelen és szadista: az egész családot Esti tornáztattam, az Onedin család végén felpattantam és végigordítottam fejből a stáblistát, várva a legjobb részt: „magyar hangja Gruber Bubó”, a Hugónak nem láttam semmi értelmét. Az igazi csemege az Angyal volt, a Minden lében két kanál, majd később a Nem kell mindig kaviár. Imádtam Roger Moore-t, hatéves fejemben összeállt a kép az igazi úriemberről, a fényűző életmódról, a kaszinók, estélyi ruhás gyönyörű nők és a gyors sportkocsik világáról. A kaviár és a KASZINÓtojás Simon Templar és Brett Sinclair miatt az én fejemben a luxus megtestesítőjévé váltak.

  Éppen ezért voltam baromi csalódott, mikor a Gyors büfében megláttam a hűtőpulton. Csalódottságom dühös elkeseredésbe, majd halálos sértődöttségbe fordult. A kaviár és Siegfried Rauch legalább nem árult el. Hamarosan elfeledkeztem kedves luxuscikkeimről, a szagos radír, az emeletes tolltartó, majd a Jugóból hozott Ritt farmer és a dollárboltban vásárolt Astor szemceruza kiütötték őket a nyeregből. A kaszinótojásra sokáig haragudtam, a svédasztalnál kikerültem, ha nem látta senki, még a nyelvem is kiöltöttem rá, de hiába. Vendégségben, pláne ha én vagyok A Bemutatott Leendőbeli és izzadva próbálom a szebbik oldalam mutatni, mégsem utasíthatom vissza. Új fejezet kezdődött, anyósom kaszinótojása. Aztán nekiálltam én is, eleinte heves veszekedések kísérték a készítését, a férjem „Nem verem tovább! Elegem van, már fél órája verem, elfáradt a csuklóm!” kifakadásait a szomszédok nemigen tudták mire vélni, pedig ő csak a majonézt csinálta. Amíg ő ezzel kínlódik, én keménytojást főzök, majd megpucolom és kettévágom őket. Helyesen hosszában kellene, de a konyhában nem helyeskedem, én keresztbe vágom őket. A tojássárgákat kiemelem, ha szürke a szélük, azt jelenti, túlfőztem őket, de ennek csak húsvétkor van jelentősége, amikor virítunk a sonkához. A tojást mindig hideg (langyos) vízbe engedjük óvatosan kanállal, ha a forrásban levő vízbe potyogtatjuk őket, megrepednek és kifőnek, melós az edény széléről lesúrolni a rászáradt fehérjét, kerüljük el. A sárgákat összetöröm, majd elkeverem a majonézzel, mustárral, pici sóval, fehérborssal, egy-két csepp citrommal, fehérborral, snidlinggel (vagy apróra vágott petrezselyemmel), feltétlenül tegyünk hozzá egy kis szardellát, majd töltsük vissza a tojásokba. A francia salátát utálom, úgy néz ki mint a kutyahányás, ezért nem erre helyezem a tojásokat, azt végképp meghagyom a harmadik kategóriás étkezdéknek meg a gyorsfagyasztott mexikói zöldségkeverék híveinek. Meglocsolom a majonézzel a tojásokat, hűtöm és sonkát eszünk hozzá. Leheletvékony szeleteket.

Imbisz büfé? Kolléga szülinapja? Érettségi ebéd? Mikor ettek utoljára kaszinótojást? Egyáltalán létezik még?