malackaraj

Hajnalka ámokfut

Zenei kiművelésem a Dinamit Tinédzserdal c. számával kezdődött, és a nagybátyámhoz köthető. Hosszú kitérő után a rockzenei továbbképzést a kilencvenes évek végétől a férjem fáradhatatlanul, hihetetlen energiákat megmozgatva folytatta. A tanulási folyamat végére a Rainbowtól a Dire Straits-en keresztül Axel Rudi Pellen át a Metallicáig mindenevő lettem. Az örök kedvenc úgyis az AC/DC marad.

Van egy terület, amiről Zolinak fogalma sincs, itt mindig is én csillogtam.

A papám évtizedekig vőfély volt, megszámlálhatatlanul sok lakodalomban voltam, a magyar nóta és a cigányzene szeretetét genetikusan is hordozom. A Szívküldi, a Jó ebédhez szól a nóta és a Nótaszó c. műsorokon nőttem fel, és csodálkoztam, hogy nem lehet ismerni a Jegenyefán fészket rak a csóka kezdetű örökzöldet, de mikor szóvá tettem, Zoli ezzal torkolt le, hogy ’97-ben még azt hittem, a Manowar egy rajzfilm. A műveltségi területeken azóta is osztozunk: ő tudja, hol van Manila, én meg azt, melyik vállfán lóg a szekrényben a szürke csíkos ing.

A szüreti bálok, bornapok és egyéb vigasságok idején nem maradt más, mint hogy összegyűjtsük azokat a nótákat, amikben étel szerepel, mert mulatni is csak tele hassal jó.

Mindenekelőtt terítsünk meg (A szöveg 0:36-nál kezdődik, ne ijedjenek meg. Utána se.):

A blog témaköréhez igazodva kezdjük az alapanyagokkal:

Jöhetnek a fűszerek, Horváth Pista tolmácsolásában (ez igen jó darálós, ha különböző, érthető okokból csak egybe képesek belehallgatni, ez legyen az):

Mindenképpen valami magyarosat készítsünk (Hajnalka, azt hiszed itt mindent lehet?):

Egytálétel, Kovács Apollóniától (ez cuki, van benne citera is):

Bizonyítékul, hogy régen tényleg volt folyami rák Magyarországon:

Vegetáriánusoknak sok szeretettel, Kadlott Karcsitól. Kukorica, még egyszer kukorica és némi tök (A BORÍTÓ):

A Malackaraj blog keményvonalas olvasóinak és kommentelőinek:

Végül a desszert, ill. annak visszautasítása súlyos anyakomplexus miatt (különösen kifejező képi világ, hangszórók nélkül is értelmezhető mondanivaló, mondhatni WTF?):

Levezetésül, saláta, gyümölccsel (Ez már ilyen modern teknós, tényleg, volt ilyen hogy tekknő, ez olyasmi. Nem jó.):

+1 Ebben nincs kaja, ez a kedvenc nótám, a stílus legjobb férfi előadójától:

Van kedvenc nótájuk?

Előkerültek a szekrényből a spagettipántos felsők és a szandálok, a kamrából a háromláb, a tárcsa, megjöttek a fecskék, túl vagyunk az első fűnyíráson, egymást érik a borfesztiválok és a szabadtéri rendezvények, szabadság, szerelem. Az idő a bornak kedvez, a fröccshöz még nincs kánikula, a forralt bort a téllel együtt már elfelejtettük.

Miközben feldobjuk a grillre az első koncot, és kitöltjük a bort, vagy fázósan megborzongunk a pincében, hallgassunk zenét.

XX. századi bordalok, modern Anakreónok előadásában. Gyalla szerint nehéz olyan zenét találni tőle, amiben nincs szesz. Kezdjük akkor A Géniusszal, Gyalla kedvéért, hallgassák és ámuljanak. Mikor hallgassuk és mit fogyasszunk hozzá: Grillezés előtt, a többiekre várva, magányosan, poharunkban Cabernet Sauvignon. Csakis.

Tom Waits: Heart Attack and Wine

Zoli, a férjem U2 rajongó, mióta az eszét tudja – és azóta Juve drukker is, senki sem tökéletes. A legutóbbi album óta tudom tőle, hogy az ír banda megöregedett, Bono lassan önmaga paródiájává válik, de ezt a dalt nagyon odarakta, még Andrea Corrt is megszerettem egy pillanatra. Mikor hallgassuk és mit fogyasszunk hozzá: Zolival. Chardonnay.

Kora nyári szombat délután. Zuhog, és úgy tűnik, sosem fog elállni. A lakásba beszorul a meleg levegő, dunsztolunk. XXL-es pólóban donaldkacsázunk, háromszor olvasunk el az unalmas, de művelt körökben kötelező irodalmi műből egy oldalt és még mindig nem értjük, miről szól, de a főhős magasröptűnek ábrázolt, valójában idegesítő nyígása már az agyunkra megy. Néhány pillanatra elmélázunk a Makarenkói pofon létjogosultságán, letesszük a könyvet és keresünk egy kis csokit. Sajnos találunk. Mikor hallgassuk és mit fogyasszunk hozzá: Esős kora nyári délutánokon, a férjünkkel, az Egy-két-há előtt. Frittmannéktól bármit, mert az Alföldön nem csak pancsolt bor van.

Sokadika van, dögmeleg, a melóval nem haladunk, a főnök cseszeget, hazafelé lekéssük a buszt, a cipő feltörte a lábunkat, belelépünk a kutyaszarba. A kapu előtt döbbenünk rá, hogy a munkahelyen felejtettük a lakáskulcsot, otthon nincs senki. Mikor hallgassuk és mit fogyasszunk hozzá: Haverokkal, szerda délután egy kocsmában. Sauvignon Blanc.

Elfogyott az utolsó szték, barátaink jóllakottan és hálásan dicsérik a vacsorát, örömünk végtelen, és csak mi tudjuk, hogy a jéghideg madártej még a hűtőben, felbontunk egy újabb üveget, mezítláb odatáncolunk a lejátszóhoz, bepattintjuk a cédét és az első néhány taktus után elhisszük, hogy van hangunk. Nincs, de a többiek is ugyanolyan hamisan énekelnek. A nóta végére mindenki szeret mindenkit és az élet szép. Mikor hallgassuk és mit fogyasszunk hozzá: Házigazdaként, vacsora után. Cabernet Franc

Ugyanezen az estén, a madártej után és közvetlenül a mizantróp szomszédok csendháborítás miatti rendőrségi feljelentéssel való fenyegetőzése előtt. - The Cat Empire with Paprica Balkanicus

Reggel sms-re ébredünk, „én akartam lenni az első, boldog szülinapot!” Rutinosan visszaküldünk egy köszit, betántorgunk a fürdőbe, megszámoljuk a ráncokat a szemünk sarkában, dobozos sört a szemünkre szorítva próbáljuk eltüntetni a karikákat, ráállunk a mérlegre, levonjuk a dobozos sör súlyát (két és fél kiló), elhatározzuk, hogy fél órával előbb indulunk, mert veszünk egy komolyabb szemránckrémet, kerül amibe kerül. Ez nem jön össze, mert elcsesszük az időt azzal, hogy megpróbáljuk felhúzni a farmert, ami már tavaly sem jött ránk, a közösségi oldalakon módosítjuk a születési időt 1975-ről 1978-ra, és füstös szemet próbálunk festeni. Csodálkozunk, mert úgy nézünk ki, mint egy pandamackó, pedig az újságban tök jól néz ki. Mikor hallgassuk és mit fogyasszunk hozzá: Szülinap estéjén, bebaszva a karaoke partin, az asztalon állva. Bármit, üvegből, vigyázat, csuklunk. - Plavi Orkestar: Bolje Biti Pijan Nego Star

Ugyanezen az estén, Nemesnádudvaron egy borospincében. Fogalmunk nincs, hogy kerültünk oda, kikből áll ez a szimpatikus társaság, de pörkölt illatát hozza a szél. Ahogy izzadtan, ordítozva énekelünk, keresztülesünk a bográcson, de a hülye ember és a részeg mindig a Szűzanya kötényébe esik, így megússzuk nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel. A zenének a borhoz sok köze nincs, de van az az állapot, mikor légiesnek tűnő, valójában dekoncentrált mozgással, üveges tekintettel, üvöltözve egyszerűen muszáj elénekelni. Mikor hallgassuk és mit fogyasszunk hozzá: Nem emlékezünk. - Iggy Pop: The Passenger

Szia Zoli, a Hajnit haza kéne vinni” kategória.

Minden bordalt felsoroltam?

Kemény fába vágtam a fejszém, és a végén a közönség is kemény tésztába vájta a fogait.