Nincs zúzánk. Nincs. Holnap. A negyedik baromfisnál kaptam libazúzát, bőrös hájért mehetek vissza az elsőhöz, egyszer jövök ide magassarkúban, rögtön sétáltatnak. Akkor veszem észre a komplett libabelsőbe ágyazott, öklömnyi zúzákat. Nahát, az előbb még nem volt? Az ott egész zúza, nincs megtisztítva, mondja és túl nyíltan, ferdén mosolyog. Azzal a magyar mosollyal, ő ért hozzá, én nem. Ő meg tudja pucolni, én nem.

Fel se tűnt neki, hogy felismertem a zsírfodrok alatt az ezüst diszkoszt, biztos véletlen. De igen, meg tudom pucolni. Tárgyalásról jöttem a piacra, selyemblúz, szoknya, harisnya, magassarkú, mosómedve, azt fogja hinni, bolond vagyok, az ilyenek nem tudnak zúzát pucolni. Pedig egy az ezer, világvége után talán hasznosítható tudományaim közül, hogy tudok és szeretek zúzát pucolni, haraptam el a számat, most már mindegy, kérek egy kiló bőrös hájat. Van, akire jobb ráhagyni.

>> a poszt folytatódik