Félálomban csoszogok ki a konyhába, nagyjából nyolcéves lehetek, a körfolyosón kávéillat, a lakások ajtaja mindenkinél nyitva. Csukott szemmel iszom az anyám által kezembe nyomott kakaót, a gyomrom azóta is képtelen ébredés után másra gondolni. Meleg, tejes ital nélkül puszta kézzel gyilkoló terminátorrá válok, kommunikációm kimerül a morgásban és hümmögésben. Ha lenne pöcsöm, biztos azt is vakargatnám.

>> a poszt folytatódik