malackaraj

Tibi lekvárját megeszed kanállal az üvegből. Darás tésztára borítod. A legsúlyosabb zabadüh idején eltűntetsz belőle egy üveggel, húsz deka vajjal és két egész fonott kaláccsal síkosítva, majd büszkén ülsz, ennyit csak csajok tudnak zabálni. Titokban, mert álltam már úgy a lekváros üveggel a hűtőszekrény előtt, mintha pohár lenne, a lekvár pedig szörp. Nem szép látvány, de ha a hormontermelésem az őskor szigorú törvényeinek engedelmeskedik, én bizony letérdelek, és szó nélkül követem a farkasüvöltést. Amikor megjön, úgyis kipisilem azt a hirtelen felszaladt öt kilót, vagy nem? Akkor lemozgom. Vagy nem.

Tibi saját fáján terem a barack, abból főzi, idén az üveg mellé kaptam egy barackpálinkát is. Tökéletes baracklekvár, édes, savanyú, mosolygósra húzza össze a fejem, benne Tibi szíve-lelke, amiből bőven van neki. Más főztje mindig jobb, a lekvárja, pálinkája pláne.