A punccsal először a gimnáziumi büfében találkoztam, puncskúp formájában, ami arról volt híres, hogy a rumaromával, és kakaóval fűszerezett gyártási maradékokat leöntötték rózsaszín mázzal, mégis jó volt. Vagy csak annyira, mint régen minden más. A puncskúpok (és islerek, pláne habosok, amik azóta eltűntek) vásárlása jó ürügy volt a büfé sarkában röhögő nagyobb fiúk előtti vonulgatásra, mintha nem lettem volna akkoriban elég túlsúlyos, így a puncskúpvásárlás oka és következménye örökre kibékíthetetlen ellentétbe merevedtek. A kamaszfiúk ma is a sovány és nagyon hülye picsákat lesik?

>> a poszt folytatódik