Harminc évig állítottam, hogy a pezsgő nem jó. Aztán el kellett mennem kóstolni. Ittam annyi pezsgőt, amennyit még életemben összesen soha - kb két decit - és kiderült, hogy szeretem én, csak túl kifinomult az ízlésem, ugye. Csóróként - vagy átlagfizetésből élőként - Dom Pérignont csak kóstolón lehet inni, vagy kell egy raklapnyi, ami leesett a kamionról, vagy egy gazdag mecénás.

>> a poszt folytatódik