malackaraj

A Mátra kicsit elfeledett vidék, pont ezért vállalkoztunk szinte azonnal a buszos kirándulásra. Nevét (Mátrai Múzeumok éjszakája) csalogatóként találták ki, kis párhuzamot vonva a budapesti rendezvényekkel.

Rendhagyó módon ebéd után indult az ötvenfős busz a Stadionoktól. Leülés érkezési sorrendben. Mi (szerencsére) a busz hátuljában húsz helyet foglaló hangos és nagyon vicces csapatba tartoztunk. A bekiabálások elsőre kicsit bénák, de aztán a kialakuló buszos mikroklíma befogadja. A buszozással sok mindent el kell fogadni. A tíz perc után mögöttem csipszet zabáló 120 kilós srácot, az előttem ülők izzadtságszagát, de szembesülni kell az ötven kilométer utáni pisiszünettel is.

A Mátra nincs messze, szóval ki lehet bírni. A busz faluról falura megáll, hol egy bányamúzeum, hol a polgármester vár minket, a háttérben citerások, házi pálinka jut mindenhova. Rózsaszentmárton, Gyöngyöspata, Visonta, Domoszló, Kisnána, Markaz. Olyan kedves mindenki, már-már kellemetlen, mert ez olyan szokatlan. Tájházról tájházra megyünk, egy helyi bácsi, vagy néni elmondja a település történetét. Pogácsa megérkezéskor, házi szörp, borok, pálinka, aztán a buszra felszállunk és megint pálinka, a következő faluban friss málna, ismét pogácsa, és megint pálinka. De kié is? Nem tudja a polgármester, felajánlás -mondja.

Az egyik udvarban fekete ruhás komoly férfiak fehér-piros csíkos zászlókkal malacot sütnek, a Suzukiból népzene szól, mellette kenyérlángos becsületkasszával. Minden nagyi sütije itt van, tobzódunk, már elfogy az erőm, van, amit meg sem kóstolok, a látvány alapján osztályozok. Mindenki mosolyog, a becsületkasszába dobott ötszázasból bőszen vissza akarnak adni. De jó lenne minden nap így élni. Gancával, Haluskával, Laskával, Japlonkával. Mellettünk gyerektánc, az utcán lovas kocsi, indul a buszunk tovább. Meglátogatjuk hazánk egyik ékkövét, a visontai hőerőművet. A dolgozók véleménye alapján Magyarország legjobb munkahelye. A PR-os körbevezet, egy kultúrszobából átváltozott prezentációs teremben helikopterről forgatott videókat nézünk. Ingyen kóla, a márkásabból.

– Lenyomjam a HALO3 videóját? Mert azt is itt vették fel.- kérdi nevetve. A gyorsabbak még logózott ledes lámpát is kapnak. Majdnem meggyőznek, ez egy igazi kincs, talán csak a széndioxid szó hallatán rezdül meg a léc egy kicsit. A kisnánai vár igazi magyar valóság, éjjel csak a felújítás lámpái vakítanak. A pityókás helyi férfi török idők lakomáiról mesél, mögöttem valaki szúnyogsprayt hiányol. A program végén érünk Markazra, ahol a helyi kézműves házban várnak minket. Éppen csak bekanyarodunk a kertbe, máris oboás bácsi pattan fel népi viseletben és fújja keservesen. A háttérben buszsofőrünk hangosan bazmegol a mobiljába. Az itt élő nyugdíjas operaénekes már kaszát ragad, mire a sofőr végre leteszi. Nagyon kedves mindenki, borkóstolás, náplonka (kicsit olajos) és az éjfél körül annyira nem hiányzó pincepörkölt. Cigányok húzzák kegyetlenül az udvar közepén, a cimbalom nincs vízszintben, de itt is mindenki mosolyog.

Elfáradtunk, gyorsan letörlöm a számról a pörkölt maradékát, kifelé menet még leragadunk egy tojást patkoló bácsinál. Veszünk egyet a húsvéti tojásfára, aztán elbotorkálunk a buszig. Mindenki fáradt, hazafelé már nem zörög a csipszes zacskó, nem érdekelnek a szagok, egy számít, úgy elaludni, hogy ne zsibbadjon el a nyakam.

És a végére a náplonka receptje, próbálja ki mindenki, ha egy kicsit palóc akar lenni. Hozzávalók:

• száraz zsemle
• fokhagyma
• tojás
• zöldségzöldje
• bors, pirospaprika
• zsír

A zsemléket vízbe kell áztatni, majd kinyomkodni. A fokhagymát apróra vágjuk és beleszórjuk. Minden mást belerakunk, a zöldségzöldjét szintén apróra vágva. Összedolgozzuk, pogácsákat gömbölyítünk belőle. Lábasba zsírt teszünk és kisütjük. Arányokat érzésre, vagy ahogy szeretik.

Mikor voltak legutóbb buszkiránduláson?