malackaraj

Október elején elolvasok két-három figyelmeztetést a téligumikról, és rögtön felrakom őket. A derekamra. A november ezért pár éve diétázással telik, mert ha nem így lenne, akkor ugyan már, tavasszal minek lecserélni, elmegy azzal egész nyáron, és a végén több tucat traktorkerékkel kellene együtt élnem. Hát nem.

Egy darab téligumi könnyedén eltűntethető pár hét szénhidrátmegvonással, de novemberben bukom a salátákat, ezért jönnek a levesek. Egy hét után utálom a répát, a marhahúst, a zellert és a sütőtököt. A csicsókát épp most szerettem meg, azt még nem utálom, de inkább a thai konyha felé fordulok. Kókuszos és nem kókuszos levesek, marhahússaláták, nem marhahússaláták, rengeteg koriander, gyömbér, citrom és csili. Aki szereti a zöldfűszerekre épülő, pofonegyszerű fogásokat, imádni fogja. A garnéla egy diétázó jutalomfalatja, de ezeknek a leveseknek van csirkés, gombás megoldása is.

Tom Yam Gung, egy személyre (alapanyagok delikátüzletekben beszerezhetők, Ázsiabt országosan kiszállít):

• 10 dkg garnéla (lehetőleg nyers és fejjel, tisztítási útmutató itt)
• 2 db csilipaprika
• körömnyi galangagyökér felszeletelve
• körömnyi gyömbér felszeletelve
• egy szétlapított citromfű
• egy kaffir lime levél
• egy evőkanál halszósz
• 3-3 szál friss koriander és bazsalikom
• egy zöldcitrom leve
• 1/2 l víz

A páncélokat és a fejeket olajon lepirítom, felöntöm a vízzel, beledobom a galangát és a gyömbért, egy félbehasított csilit, a citromfű felét, a durvára vágott citromlevelet, negyed órát forralom. Halszósszal ízesítem. Egy tányérba rakom a garnélákat a megtépkedett fűszernövényeket, a finom csíkokra vágott maradék citromfüvet, a másik, finomra karikázott csilipaprikát, a lobogó levest rászűröm, várok pár percet, belecsavarom a citromlevet és huhogva megeszem. Ha megvannak a nyavalyás alapanyagok (szerencsére mind jól tárolható, fagyasztható) hihetetlenül gyors és finom étel, nem csak könnyű.

A kókuszos sokkal jobb, de nem annyira diétás:

Hozzávalók ugyanazok, de a páncélokhoz adok egy gerezd apróra vágott fokhagymát és egy szintén finomra vágott salottahagymát, és így pirítom le. 2,5 dl vízzel forralom negyed órát, majd hozzáadok 2,5 dl kókusztejet, összeforralom, és az előzőekhez hasonlóan járok el.

Ha igazán diétásra veszik, egyék evőpálcikával, történet és típusok a portálon:

Mások villája, az evőpálcika.

 

Milyen levest esznek diétázva?

Amikor valaminek Bounty a neve, először mindig egy vitorlás hajó jut eszembe, aztán rájövök, hogy manapság már azt nevezik Bountynak, aminek köze van a kókuszhoz. Ennek a sütinek kókuszreszelékkel van megszórva a teteje, de semmi több. Viszont olyan jól nézett ki a képen a recept mellett.

A Bounty lázadása

A brit Bounty vitorlásnak 1787-ben kenyérfagyümölcsöt kellett volna szállítania Tahitiről a Karibi szigetekre, hogy ott meghonosítva táplálékul szolgáljon a rabszolgáknak. A legénység érthető okokból jól szórakozott a szigeten, és hazafelé Fletcher Christian vezetésével fellázadtak a kemény kapitány, William Bligh ellen, akit csatlósaival egy mentőcsónakban szélnek eresztettek. Bligh egy szextáns és egy zsebóra segítségével 47 nap alatt elnavigálta a csónakot Timorra, visszatért Angliába és jelentette a lázadást. A Bounty legénységének felkutatására és letartóztatására a Pandorával küldtek embereket. A Pandora a bebörtönzött lázadókkal elsüllyedt, a pár túlélő a Blighoz hasonló utazáson vett részt Timorig. A végül tíz, bíróság elé állított lázadókból hármat kivégeztek, a többieket felmentették, közülük többen folytatták tengeri karrierjüket. A történetet sokan feldolgozták, a '62-es filmet Marlon Brandoval talán csak a Moby Dick, Gregory Peckkel, és Ahab monológjaival múlja felül ebben a témában.

Recept:

• 30 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 30 dkg porcukor
• 8 egész tojás
• 1 cs. sütőpor
• 1 cs. vaníliás cukor
• citromhéj
• 1 cs. vanília ízű nem főzős pudingpor helyett angolkrém
• kakaópor
• 4 dl tej
• kókuszreszelék
• Recept vége

Első körben a vajat és a porcukrot habverőztem, amíg fokhagyma nem csöpögött a plafonról. Jó, olyan sokáig azért nem, de kellett idő, amíg egymásba olvadtak Ezután egyesével a masszába dobáltam a tojásokat. Fehérje és sárgája egyben ment a keverőgép lapátjai alá. Beleszórtam a vaníliás cukrot, majd az egész tetejére citromhéjat reszeltem. Egy egész citrom felületét elhasználtam. Eközben egy másik edényben a lisztet elegyítettem a sütőporral, majd ezt is a keverőtálba borítottam.

Mikor az egész massza mind színben mind állagban homogén lett, elfeleztem. Az egyik felét a sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, a másik feléhez hozzákevertem a kakaóport, és mikor már jól bebarnult, akkor öntöttem rá a tepsiben levő sárga masszára. Egy villával hanyagul összekevertem a színeket.

A receptben említett vaníliás pudingot természetesen nem porból készítem már. Az ilyenek fölött simán átsiklik a szemem. Tudom, mi kell helyette. Bár néhány hónapja még azt sem tudtam eszik-e vagy isszák, ma már tudom, hogy angolkrém van mindenben. Most is azt készítettem a vaníliás puding helyett, és ezt öntöttem harmadik rétegként a tepsibe. A villával ezt is összebonyolítottam az alatta levő barna krémmel.

180 Celsius fokon nagyjából fél órát töltött a cucc a sütőben, és kész is. A tetejére szórtam a Bountysághoz szükséges kókuszreszeléket, kockákra vágtam és tálaltam. Igazán finom, könnyed kis desszert. Pontosan úgy néz ki, mint a recept melletti képen, így azt hiszem nem rontottam el. Bár nem hiszem, hogy ezt el lehetne.

A legsúlyosabb Bounty recept

A palacsintatésztában kirántott Bounty-szelet talán sokaknak nem újdonság, és bár elhatárolódunk az ilyesmitől, a kirántott Mars szeletnél biztosan finomabb.

Mire használják a kókuszreszeléket? És Ahab kapitány, vagy Bligh a tenger királya?