A ételkísérlet miatt minden nap alig várom, hogy beérjek dolgozni. Szabadjára engedhetem az infantilis-romantikus oldalamat és munkaköri kötelességem az irodában káromkodni. Tiszta Amerika. A baracklé a kedvencem, majd meglátják miért.
(Emlékeztetésül: kísérletet végzünk, hogy valóban kevésbé romlanak/boldogabbak-e azok a víztartalmú élelmiszerek, amelyeket pozitív üzenettel láttunk el. Magyarázat itt. Az első nap tapasztalatait itt olvashatják.)
Reggel annyira büdös volt az irodában a haltól, hogy pánikszerűen kidobtam mindkét pontypatkót. Mert oké, hogy kísérlet és elhivatottság, de mindennek van határa. Egy rohadó pontyszeletnek nem tudok szerelemet vallani, a romantika itt megdöglött, vállalom. A pozitív- és negatív üzenetes halak közötti különbség egyébként is elenyésző volt; a melegtől a szeretett pontypatkó is rohadt, levet eresztett. Nem udvaroltam neki eléggé vagy csak simán győzött a hőmérséklet. Kép nincs, mert ha még 10 másodpercet el kellett volna töltenem a két rohadó gánnyal egy légtérbe behányok feladom az egész kísérletet.
A párizsik között sincs igazán számottevő különbség. Bebarnultak, felpöndörödtek, az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani róluk (jó, hogy a pozitív üzenetes párizsi nem tud olvasni, mert dugájába dőlne nyilván, hogy ennyi volt a szerelmünk), hogy nem büdösek. Egyáltalán nincs szaguk, mintha műanyaggá váltak volna.
A jobbik tej tegnap már megaludt, mára a másik is nekiállt, de erősen le van maradva, sokat sértegettem, nem csodálom.
A narancsokon alig látszik valami, nyilván száradnak mindketten. Ha akarom a jobbik kevésbé ronda, de ez már lehet az elfogultság is.
A baracklé – amitől igazából titokban semmire sem számítottam – viszont lenyűgözött. Az ajnározott pohárban egy-két minimális penészpötty figyel, majdnem teljesen tiszta, nagyanyáink a „nincs annak baja” felkiáltással simán meginnák. A negatív üzenetes ablakban lévő pohárban viszont rendesen megpunnyadt a lötty. Őrület. Letagadni sem lehet a különbséget. (És igen, ugyanannyit sütött rájuk a nap, a szoba hőmérséklete adott, még az ablakot is egyszerre nyitottam rájuk, csak a hozzájuk-állásom volt más. A jobb ablakban lévőt egy igazi házikedvencként kezeltem, a balt fikáztam, naponta többször is. Az üzenetek ugye adottak, lásd itt.
A hal tehát kikerült a tesztcsoportból, a kísérletet azért folytatom, hétfőn megtekintem az addig szabadon garázdálkodó élelmiszereket, szeretettel gondolok a hétvégén a jobb ablakra, a balt pedig továbbra is megvetem.
Utolsó kommentek