Magabiztosan hittem, megacéloztak a játékboltban töltött hosszú decemberi munkanapok, mikor szemrebbenés nélkül válaszoltam olyan kérdésekre, tartok-e kalocsai népviseletbe öltöztetett barbibabát, mert a kanadai unokának lenne, néma mosollyal tűrtem, mikor az idegbeteg hülye picsa jólöltözött hölgy visítva ordítozott arra kért, bontsam fel a dobozt és vetítsek le neki most azonnal egy mesét, mert meg akar győződni arról, valóban működik a diavetítő, szó nélkül nyújtottam át a szemem láttára összeomló, hisztérikus zokogásban kitörő apukának a papírzsebkendőt, nagyon sajnáltam, hogy elfogyott a beszélős-pisilős baba és nem tettem hozzá undokul, hogy én megmondtam.

>> a poszt folytatódik