Sekély vízmosáshoz érünk, a kutya már szügyig örül benne, ember megy utána, csúszik. Kaján vigyorral hátranéz, amilyen ügyetlen vagy, itt majd nagyon vigyáááááááá. Bokáig süllyed a sárban, lerántja a kutyát, egy leszúrt Rittbergerrel ússza meg a pofára esést, a kutya az arcába rázza a vizet. Könnyedén, a röhögést visszafojtva ellépdelek mellettük a köveken.

Megállok az első fa tövében, feldőlt, kicsi fehér gomba, tönkje bocskoros, zöldes árnyalatú a kalapja, még csak a napokban nyújtózik ki kerek kölyökkorából. Gyilkos galóca, szevasz, te itt maradsz.

>> a poszt folytatódik