malackaraj

Az ecetben főzés borzasztóan hangzik, de az 5 százalékos almaecet nem vegyi fegyver, és ebben a csapatólében főtt zsíros húsok meg se kottyannak a gyomornak. A hús így kevésbé lesz megterhelő egy sült oldalasnál, mert az ecet, jó hiénaanyukaként előemészti a nagy zsírokat.

Saját recept, mert ez a mexikói fogás eredetileg csirkéből készül, azt meg sütve se szívesen, nemhogy főzve. A zöld olívabogyót is lecseréltem, mert a feketét jobban szeretem.

Az ecetes hal bezzeg lecsúszik, ezen az ecetes húson hogy fennakad mindenki, nem értem. Alig észrevehetően összeszorított ajkakkal ülnek a tányér felett, összevillan a tekintetünk, nem akarom, de, akarod. Mindenki így kezdi, páran rákapnak. A levét nem kell meginni, a hús pedig pont azt az édes-savanyú karaktert kapja a szokatlan főzőlétől, amit a ruszli, a marinált hal, vagy akár a csehek ecetes-hagymás szafaládéja, az utopenec. Utóbbinak megfelelően az az olívás oldalas tökéletes kísérő sör mellé.

• 1,5 kg oldalas feldarabolva / vagy két csirkemell és két csirkecomb
• 1 dl olívaolaj
• 1/2 l 5%-os almaecet
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 nagy fej vöröshagyma laskára vágva
• 40 dkg fekete, kimagozott olívabogyó (karakteres, erőteljes ízű, nem a műanyag fajta) / vagy zöld, kimagozott olívabogyó
• 20 dkg jalapeno paprika (vagy két erős, szárított fűszerpaprika)
• 5 ág friss kakukkfű
• 5 ág friss majoranna
• 20 babérlevél (friss jobb)
• 5 szem feketebors
• egy evőkanál cukor
• só

Az alapanyagokat egy lábosba rakom, felöntöm az ecettel és az olajjal, annyi vizet öntök rá, hogy kétharmadáig ellepje. Fedő alatt, lassú tűzön, két, két és fél óra alatt készre főzöm. Köretnek rizs a legjobb hozzá, de egy spenótsalátával is feladható.

Nem savanyú, inkább édeskés, fanyar, a rengeteg olívabogyó és a hús uralkodik benne, az almaecet csak fűszerezi.

Az utopenecet se szeretik?

Flan mellé kellett a dulce de leche (dúlsze de lecse, Latin-Amerikában fétisizált tejkaramellkrém) de hiányoltunk belőle valamit. Hiába főztem kecsketejből, csak tejkaramell-íze volt. Mindenkit un valaki, apám szerint Jennifer Lopezt is, mi pont a dulce de lechét unjuk, újítani kell, vagy elválni.

A recept egyszerű, de korszerűtlen. Ott kell mellette állni  vagy két órát. Ez csöppet megdrágítja a termelő egyed dulce de lechéjét, ilyesmibe jobb bele se gondolni.

Öt-hat evőkanál (egyáltalán nem viccelek, nem írtam el) dulce de leche előállításához:

• 1/2 liter teljes (zsíros) tej, a kecsketej kerekebb, jobb ízt ad
• 20 dkg cukor
• nyeles lábos
• 2-3 óra szabadidő a tűzhely körül, ebből az utolsó fél óra intenzív foglalkozás
• 0,5 dl ütős, erős pálinka. Nem ágyas, nem pancs, tisztességes pálinka, esetünkben szilva ekkerjoztól. Boltban keresgélve a kóserszilvákat tudom elképzelni a szerepre.

A tejet elkeverem a cukorral és a legalacsonyabb lángon elkezdem melegíteni. Tíz percenként megkavarom. Ez másfél-két óráig tart, addigra besűrűsödik a felére, és a színe aranysárgába fordul. Nem szabad türelmetlenül forralni, mert kicsapódik és ha leég, megkeseredik.

Amikor a krém sötét aranybarna és már annyira sűrű, hogy a fakanál mentén fel-felbukkan a lábos alja, készen van. Egy csipet só nem árt neki, és most kell belekeverni a pálinkát.

Mexikóban néha rummal ízesítik, innen jött az ötlet az alkoholra, és volt kéznél rum is, de ezt felettébb tompa ötletnek tartottam. A rum cukornádból készül, nem fogja megváltani a cukorral ízesített dulce de lechét.

Sör, jó, bor, nagyon jó, de nem erre, mi van még. Pálinka, mi lenne. Rakjunk bele pálinkát! Igen!

nyelvészet

Mexikóban (és talán más spanyol anyanyelvű országban is) a dulce de leche neve: cajeta (káheta). Uruguayban (és talán más spanyol anyanyelvű országban is) a cajeta azt jelenti: punci. A két szó között a kapocs olyan szépen nyilvánvaló és egyértelmű.

 A szilvapálinkás dulce de leche lehozta a csillagokat is az égről. A gyümölcs felülkerekedett az édes karamell butácska ízén, feltaláltam a szilvakaramellt, ami a szintén egyszerű flan mellé tökéletes kísérő.

 Mibe kell még pálinka?