Tegnap receptek voltak, holnap receptek lesznek! Ma meg nem azok vannak.

Nőkről nem írtam még itt. van, aki hiányolta, van, aki örült neki, van, akit nem érdekelt. És ez így volt jól. Na, most írok. Van, akinek tetszeni fog, van, akinek nem, van, akit nem érdekel majd. És ez így lesz jól. Az alábbi kis történet három nőről szól, akik mindennapos részesei utcácskánk életének, így kihagyhatatlan szereplői az enyémnek is. Ha ezt majd elolvassák, bizonyosan egyenként jól seggbe rúgnak, de mi az a néhány seggberúgás az olvasók korrekt és maradéktalan tájékoztatásához képest.

A három nő: Szilvia, a szembeszomszéd, aki az édesség-kereskedelemben érdekelt, ennek megfelelően imádja a sárgaborsó főzeléket és a szikár, ütős pálinkákat, mint pl. az aszútörköly. Remekül süt vadakat és nagydarab egybehúsokat, de nincs önbizalma. Mindamellett van egy lánya, aki csodálatos egzóta süteményeket épít hétvégeken, (ki is kéne venni a gimnáziumból, hogy több ideje legyen rá).

Bea, a Karcsiné, aki olyan fontos beosztásban dolgozik, hogy azt le se írhatom, így a felgyülemlett stresszmennyiséget alkohol, dohányáru, valamint fagylalt szisztematikusan váltakozó fogyasztásával próbálja semlegesíteni.

És itt van az én kis feleségem, aki remekül főz, csak sajnos teljesen fordítva, mint azt én megszoktam. Az a főzelék, ami nálunk piros volt az náluk fehér, merőben eltérő véleményünk van a rántás és habarás jogszerűségéről és helyéről a magyar konyhában, szóval meg van áldva egy kötekedő, lusta férjjel, két égedelem gyerekkel meg egy gálya munkahellyel, csoda, hogy néha a pohár fenekére néz?

Szóval ők hárman a főszereplői ennek az alábbi kis történetnek.

Történt pedig, hogy házfelújításból kifolyólag hosszabb ideig boldog bérlői lehettünk egy kilenc köbméteres sittes konténernek, mely a ház előtt az utcán álldogált. Egyik este kedves feleségem némi törmeléket kívánt elhelyezni a konténerben, és kioldalgott a vödörrel. Mivel húsz perc után sem jött vissza, utánamentem, mivel tele a környék orv-szemételhelyezőkkel.

Látom ám, hogy az említett két másik asszonyszeméllyel heveny karattyolásban vannak a konténer sarkánál, mintegy támasztva azt. Kezükben kicsiny kristálypohár, lábuknál szemetesvödör és törkölyös palack. Aha, a Szilvi megnyilvánult. Csivitelnek, mint falusi asszonyok a gémeskútnál. Néha hátravetik fejüket és bedobnak egy felest, és ebbéli tevékenységükben láthatólag az est leszállta sem zavarja őket túlságosan.

Ördögi terv fogant meg agyamban. Volt nekem a pincében egy üveg (1,5 literes) tokaji furmintom. Úgy hozta valaki direkt a termelőtől, ezért a fura kiszerelés. Nehéz, súlyos mézszínű bor, nem kérdez, csak rögtön fejbevág. Nem is kell törkölyt inni előtte.

Nosza, kivittem nekik a palackot három borospohárral, majd visszavonultam rejtekembe. Gondoltam a furmint az olyan kvaterkázós asszonybor, biztos értékelni fogják. Nem is csalódtam. Ezek ottan beszélgettek, iddogáltak nem akaródzott hazamenni egyiknek sem. Csak az volt furcsa, hogy ahogy telt az idő, mindegyikük elfehéredő ujjakkal markolta a konténer peremét, nem tágított tőle egy centit sem. Úgy tizenegy felé meguntam a várakozást és kimentem közéjük. Hát, mit mondjak, családanyának kissé részegek voltak, és tényleg, nem merték elengedni a konténert!

Lám, a furmint, mindig hozza a formát. Be kellett szólnom a férjeknek, hogy mindenki válasszon magának egyet és vigye haza. Úgy is lett. Az enyém csak ült otthon az ágyon és folyton azt kérdezte: mikor áll már le a forgás? Másnap Szilvia nem nyilatkozott, de elég zordan nézett, mint aki alól kilőtték a lovát.

Bea annyit mondott, hogy miután lezuhanyozott és ment fel az emeletre aludni, érezte a lépcsőn, hogy fokról fokra fullad. Percekbe telt, míg rájött, hogy a lépcsőn felfelé rálépett a hálóingje szélére, és az szorítja egyre jobban a nyakát. A hitvesi ágyban aztán arra kérte férjurát, hogy beszélgessenek még egy kicsit, mire Karcsi velősen csak annyit szólt, hogy „a részeg nőnél kevés rondább dolog van a világon, szerencse, hogy másnapra elmúlik”, majd a fal felé fordult, és elaludt. Hát ilyenek a nők a mi utcánkban. Kicsit lüttyők, kicsit piásak, de nem cserélnénk el őket senki másra.

Szeretik a furmintot?