A saláta még jobban el lett felejtve, mint a tisztességes hússütés, a késsel aprított kolbászhús és a libamájas disznófősajt.

A tojásos nokedli mellé adott ecetes fejessaláta volt sokáig az egyetlen megoldás, hagymás krumplisaláta, vagy majonézes, néha hidegtálakon a majonézes finomfőzelék (franciasaláta néven) svéd gomba és orosz hús. '89-ben jöttek a hamis görögök és cézárok, majd a rukola balzsamecettel, és parmezánforgácsokkal, csak a fejessaláta nem tudott kibontakozni, pedig elég lett volna kinyitni pár százéves szakácskönyvet. A régi magyar szakácskönyveket erősen tudom ajánlani (Czifray, Magyar Elek, Erdélyi lakoma, Zilahy Ágnes) nincsenek benne szép színes képek és nem sztárok a szerzők, de inspiráló recepteket tartalmaznak (a töltött szívet és a libamájas fejsajtot is ezekből főztük) és általában könnnyen beszerezhető alapanyagokra építenek.

A salátát lehet főzni, sütni, sehogy sem lesz belőle borzongás, kézcsók és lánykérés, de ha már zöldet kell enni, ez legalább egy kicsit más.

Tejfölös saláta (a képen)

  • egy fejessaláta
  • 1/2 l tejföl
  • 5 dkg vaj
  • 20 dkg zsemlemorzsa
  • só, bors

A salátát megmosom, sós vízben tíz percig főzöm. A leveleket a tejföllel és vajdarabkákkal, sóval, borssal egy vastepsibe rétegezem, a tetején tejföl és morzsa legyen. 20 percig sütöm 180 fokos sütőben.

A morzsát magam készítettem, a bolti por erre nem megfelelő állagú, legfeljebb a japán pankóval érdemes próbálkozni. A morzsához adalékanyagmentes kenyeret szárítottam, kézzel összetörtem, majd egy gyúrófával durvára aprítottam. Szilánkos, nagyszemű, roppanós lett, ideális rakott zöldségekbe.

A fejessaláta főzeléknek is elkészíthető, a négyfelé vágott salátát vajon megpárolom, csontlével higított tejföllel összefőzöm. Római salátával, vagy a méregdrága radicchióval is lehet próbálkozni.

Főztek már salátát?