Nem én találtam ki, ez mentesítsen minden következménytől.  

 

 

 

 

A rántott vaj az USA-ban merült fel, mint élelmiszer, pontosabban, mint egy vicc, de nálunk a hamburgeradó bevezetésével aktuálisabb recept, mint bárhol máshol. A linken található, beillesztésre alkalmatlan videón a vajkockába fapálcikát szúrnak, fahéjas-mézes bundába merítik, kisütik, és cukormázzal locsolják. A végeredmény egy bő vajjal síkosított édes palacsinta, nem igazán rántott vaj, a legsúlyosabb dunkin donut terméket, talán kaliforniai mazsolást juttatta eszembe. Ez így nem igazi rántott vaj, de majd én rámegyek!

A vajból egy centi és egy fél centi vastag kört lefagyasztottam, hogy tűrje a panírozást.

Első körben paníroztam, majd a tojás és a zsemlemorzsa réteget még kétszer felvittem a vajkorongokra. Nagyon forró olajba raktam kisütni, majd felvágtam.

A vastag szelet nem volt jó ötlet, vagy csak az volt igazán jó, nem tudom eldönteni, de abban a vaj csupán megrogyott, nem olvadt el, itt a képen látható:

A vékonyabb korong (ez van az első, fenti képen) viszont szinte teljesen felolvadt, krémes lett. 

Mindkettőből ettem, közben arra gondoltam, egy rántott sajthoz felhasznált trappista zsírtartalma 50%, a vaj 80, ez nem akkora különbség. Bár, ha figyelembe veszem az ember és a csimpánz génkészletének ennél lényegesen kisebb eltérését, de, nagyon nagy különbség lesz az.

A rántott vaj ehető, édeskés, tocsogó panír, csak egy kicsit tömény, de 80%-os Stroh rumba, habanerókba, kristálytiszta kristálycukornál édesebb török desszertekbe, és minden hasonló hülyeségbe beledugjuk a nyelvünket. 

Nem, a zsírt nem rántjuk ki, mielőtt megkérdeznék, de a kóla már eszembe jutott.