Szoktak álmodozni? Tudom, az élet megrontója, kancsalul festett egekbe néz, de szoktak? Mostanában az Adriáról álmodozom. Ülök az öbölben, mellettem az ivójoghurt meg egy krafna, hanyatt fekszem a kövön, csend van, sós a levegő, én meg csak úgy vagyok. Hajnal van, mögöttem éppen söpörnek, a kávézó egy óra múlva nyit, a halpiac már bezárt, az öregek még nem ülnek a padon, a pék felől sülő kenyér és péksütemény illatát hozza a szél, nem gondolok semmire, elfogad egy kávét?

Hajnalban csak a horvátok és a szerbek képesek így vigyorogni, a férfiak gálánsak és nagyvonalúak, később aztán masszív hímsovinisztákká válnak. Igen, köszönöm, felsegít, kihúzza a széket, hozza a kávét, magyaráz, minden harmadik szót értek, az is sok, villogtatom a jegygyűrűm, de nem érdekli, egy horvát pasi simán feleségül kér az első találkozáskor, nemsokára hangosan nevetek és kézzel-lábbal, örülök, mert a keresztnevem az egész Balkánon értik, Zorica. Kézcsókkal búcsúzik, ó persze, tudom, elviszem magammal az összetört szívét, a sarokról visszanézek, már egy szőke lófarkas lánynak bizonygatja, hogy ő az igazi, nevetek, letépek pár szál levendulát, szétmorzsolom a tenyeremben, beszívom az illatát és a tengerpart felé indulok.

Zorica felriad a teraszon, megmarkolja a bögrét, fél hét, megjöttek a kukások, rázzák a konténert, nesze neked Adria, feltápászkodok és behúzom magam mögött az ajtót. Ha tenger nincs is, frissen sült péksütemény lesz ma reggel, krafna helyett kakaós csiga. Hajtogatott vajas tésztából. Hideg tejjel. Dalmácia a negyediken.

Nem találom a receptet, bosszankodom, nyúlnék a telefon után, de még túl élénk a foszlós kalácsról folytatott beszélgetés, ezért nem a mamát hívom. Koncentrálok, sok vajat liszttel igen, így kezdődik a recept, de mennyit? És hány deka liszt? Keresgélek a neten, vajas tészta alaprecept, na végre, végy 25 deka margarint, hát persze.

Töltök még egy kávét, megnyitom az oldalt, ha itt nincs, sehol, Limara, segíts. Segít. 30 deka vajat gyors mozdulatokkal összedolgozok 8 deka liszttel és a hűtőbe teszem. Fél kiló lisztet tálba szitálok, majd összegyúrom másfél deci hideg vízzel, egy deci hideg tejjel, egy tojással, 50 gramm cukorral, 25 gramm élesztővel és egy csipet sóval. Kinyújtom ujjnyi vastagra, kiveszem a hűtőből a vajat és ráhalmozom a tésztára úgy, hogy két-három centivel kisebb téglalapot kapjak, mint maga a tészta. Felülről behajtom a tésztát, aztán az alsó részt ráhajtom a felsőre. Megfordítom, behajtom a jobb oldalát, aztán erre ráhajtom a bal oldalát. Óvatosan nyújtani kezdem és megismétlem a hajtogatást. Ha kész vagyok vele, becsomagolom a tésztát, dobok egy puszit a monitor felé és a hűtőbe teszem egy órára.

Egy óra múlva a nyújtást-hajtogatást még kétszer megismétlem. Tényleg. Igen, muszáj. Nem megyek a fenébe. A kinyújtott tésztát megkenem vajjal, elkeverem a cukrot és a kakaóport és megszórom vele a tésztát. Feltekerem és másfél ujjnyi vastagságúra szeletelem. Sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezem a csigákat, nem túl nagy távolságra, mert szeretem, ha összeérnek, így puha marad a külső réteg is. Hideg sütőbe tolom, így még van idejük kelni, míg bemelegszik a sütő. 180 fokon, körülbelül fél óra alatt készre sül. Félidőben csorgassunk rá langyos tejjel elkevert vajat, így biztosan nem szárad ki, tálalás előtt szórjuk meg porcukorral, evés közben vigyorogjunk kakaós fogakkal és kérdezgessük, hogy hányat kell még aludni, hogy induljunk?

Kakaós csiga tejjel reggelire, jöhet?