Este érkeztünk. Kezünkben az útikönyvvel próbáltunk valami kis támpontot keresni Bangkokban. Elveszettnek éreztük magunkat, nem is sejtve, hogy pár nap alatt milyen rutinra lehet itt szert tenni evés terén. Hol együnk, mit ehetünk. Mert hát tele voltunk tanácsokkal otthonról, hogy csak ásványvízzel moss fogat, vigyél magaddal fertőtlenítő gélt, de még a kapaszkodót se nagyon fogdosd a buszon, de az evés mégiscsak bonyolultabb ennél. Tele az utca illatokkal, az emberek jelentős százaléka tehetséges szakácsnak gondolja magát, és mobil kifőzdéket nyit liliputi műanyag bútorokkal.

A járdákon nehézkes a közlekedés, és igencsak figyelni kell, hogy reggel egy túróstáskáról ábrándozva ne kapjuk telibe egy kondér leves gőzfelhőjét. De pont ekkora esélyünk van a hajnali grillfüstöt elcsípni, hiszen igazából ez egész napos. Első nap nem találtunk támpontot. Nem volt, aki azt mondja, itt nyugodtan ehettek. A szállodában meg mégsem akartunk. Így körbejártuk a környéket, ami történetesen Bangkok belvárosa és belecsöppentünk a kínai újévbe. Az árusok mindent megsütöttek, semmilyen nyelvet nem beszéltek, és ha valahogy kézzel, lábbal mégis rávettem őket, hogy írják már le mi ez, csak kínaiul ment nekik.

Ebben a környezetben kellett valami első napos bemelegítő vacsorát találnunk. Körbejártuk többször az árusokat, míg az apró fasírtgolyók mellett döntöttünk, amiben rengeteg koriander volt. Az olajban mellette sütött levelekkel került a kis tálkára. Illatából ítélve citromlevél lehetett. Körítésként uborka. Éreztem, hogy erre még nem vagyok felkészülve. A koriander, már első nap borzalmas töménységben, citromfűvel és az elmaradhatatlan chilivel támadott. Behátráltam. Menjünk valami leülősbe inkább.

Ügyesen kikerültük az árusok erőszakos, gyere, egyél már első nap valami nagyon ütőset biztatatásait, majd egy beülős éttermet választottunk. Disznó (oldalas, naná), chili, fokhagyma, koriander. Ezt kértük. Némi saláta, de ez mégis olyan megnyugtató volt abban a nagyvárosban első nap. Az asztalok tiszták, az étel tányéron, és nem látom a konyhát. Az apróra darabolt oldalas egy kis lisztben volt átforgatva és olajban kisütve, a mellé szórt, olajon megfuttatott hagyma, fokhagyma és chili keveréke pikáns hátteret teremtett. Pont ez kellett bemelegítésnek.

Némileg beárnyékolta a hangulatomat a koriander, amit most sem mulasztottak el a hús közé vágni. Poloskaszagú kapor, nem tudom, ki nevezte így, de most neki adtam igazat. Egyre szaporábban lapátoltam a főtt rizst mellé, jóllaktunk. Holnap még bátrabbak leszünk. 

Másnap reggel a szállodából kifelé jövet csak biztosra mehettünk, tudtuk, hogy ez a reggeli még egy kávé és egy szendvics lesz. Egyszerűen fogalmunk sem volt hogyan indítsuk el itt a napot. Aztán egy hét elteltével már nem lázadoztam a reggeli tésztaleves ellen, tele hússal, zöldséggel és korianderrel. Folytatjuk.