Indulás előtt pár nappal a mama menetrendszerűen megkezdi a jajlánymitesztekottozást. Miután többször biztosítom, nem a Nyugat-szibériai alföldre utazunk és egyre ingerültebben utasítom vissza a két levágott csirkét meg a körtebefőttet, sóhajtok és feladom. A szalonnát, a házi szalámit és a sonkát visszük, hogyne.

Az indulás napján azért összepakol egy kosárba, ott a két csirke, a körtebefőtt, még egy rúd házi szalámi, egy félig kiengedett nyúl, ecetes uborka, húsz tojás, hungarocell tálcán egy tepsi meggyes pite. Mindezt megfejeli egy lábas krumplipaprikással, és beküldi apámmal, aki nem meri felhozni, csak felcsenget, én leszaladok, elhomályosult tekintettel veszem át tőle az apai útravalót (egy üveg szilvapálinka) és mindenki megy a dolgára, ők három napig krumplipaprikást esznek, mi másnap este tintahalat.

A nyaralásra ma már semmi mást nem viszek, mint a kedvenc serpenyőmet, a késem, sót és egy csokor fűszernövényt, de nincs ezzel mindenki így, ezért összeszedtük honfitársaink (horvátországi) nyaralás alatt tanúsított étkezési szokásait.

1. Az apartmanos nemzeti érzelmű - Utazás előtt három napig süt-főz, minden ott töltött napra kétszeres mennyiségű ebédet és vacsorát, mert a meleg étel kell. Az adagokra lefagyasztott töltött káposzta, disznópörkölt, töltött paprika feliratozva kerül a hűtőtáskába, rutinosan tripla mennyiségű jégakku közé. A biztonság kedvéért hat-hét üveg bolónyaiszósz és édes-savanyú mártás. Két karton akciós sör és ásványvíz, a gyereknek csoki, ami a határ után ötven kilométerrel szarrá olvad, mert nem fért be a hűtőtáskába. Az útra rántott húsos szendvicset pakol, ha nem fogy el, első este ez lesz a vacsora is, azért mert nyaralunk, nem azt jelenti, hogy pazarlunk. Ha ne adj’ Isten kifogy a hozott ételből és vásárolni indul, Horvátországban csak a CBA-ban vásárol, bizalmatlanul nézegeti a helyi termékeket, majd a biztos és kézenfekvő megoldás mellett dönt: lecsót csinál vacsorára, ugye mondtam, hogy ez a két kiló hagyma még elkél. Az utolsó előtti estén az egész család/társaság beül egy pizzériába. A gyerekek hawaii pizzát esznek, anyu sajtos-sonkást, apu morog, mert nincs kolbászos.

2. Az apartmanos fogalmatlan – Kizárólag croissant, pizzát és csevapcsicsát eszik. A nyaralás harmadik-negyedik napján megkóstolja a túrós burekot, fintorogva dobja a kukába, mert sós és a nagy-Jugoszlávia jegyében Jelen pivót rendel. Minden nap vesz pár gombóc fagyit és minden nap megjegyzi, hogy olaszba’ azért jobb volt. Utolsó előtti este befizet egy korlátlan ételfogyasztásos grillestre, ahol kizárólag csirkét fogyaszt.

3. A szállodás-félpanziós – Még terítenek a reggelihez, amikor ő már hosszú tömött sorokban áll az étterem ajtajában. Az itthoni kenyér jobb, az itthoni felvágott jobb, a sajtnak fura erős íze van, a kávé lötty, bezzeg otthon a sarki kispiszkosban is jobbat kapni. Mindenből pakol szalvétába csomagolva a strandra, legalább nem kell venni, hehe. Vacsoraidő előtt egy órával kiparancsolja a gyerekeket a vízből, hogy megszáradjanak időre, újra ő az első az étteremben, válogat, finnyáz, háromszor annyit szed, mint amennyit meg bír enni, felháborodik, hogy megint van hal és hangosan rászól a gyerekre, na látod, mondtam, hogy lesz fagyi, mit képzeltél, majd háromszoros árat fizetek érte, mikor itt ingyen ehetsz? A vacsorához csapvizet iszik, mert az italfogyasztás fizetős. Hat regénnyel, rejtvényújsággal érkezik a nyaralásra, nem kirándul, nem barangolja be a vidéket, hat napig döglik a strandon – mondtam, Béla, hogy homokos strandra menjünk, utálom ezt a sok kavicsot – ajándékba pedig levendulaolajat hoz a sógornőjének és a kolléganőknek, mert harminc kúna, meg egyébként is mit vegyen, minden bóvli kínai szar itt is.

4. Az ólinkluzív-fan – Az egész időt a szálloda területén tölti. A nyaralás alatt átlagosan három és fél kilót hízik, itthon röhögve meséli, hogy a tengervizes medencéből lehetett koktélt rendelni, bezzeg a sok hülye proli lepukkant apartmanokban örül a légkondinak, mert otthon nem telik rá és képes biciklit bérelni meg felgyalogolni arra a rohadt magas hegyre valami hülye műemlék miatt, amit ő a napernyő alól egész nap látott, közben a hülye kis csetnik loholva vitte neki a fagyikelyhet. És tudod, az egészben az volt a legjobb, hogy nem hallottunk magyar szót egész idő alatt. Hát igen, ez azért nem az a hely, amit bárki megengedhet magának. A kaja? Hát öregem, beszarsz, kivi, ananász meg minden amit el tudsz képzelni, grilles hús meg mindenféle sültek, mi? Halat, hülye vagy? Undorodom ezektől a tengeri szaroktól, volt valami itteni húsétel, proszkovica vagy mi, hát hol van az a mi fasírtunktól, he, öreg? Na, kérsz még egy redbullkólát, faszom, egyszer élünk, nem?

5. A gasztronáci vaddisznó - Michelin, Gault Millau, és tanult kollégáinak ajánlásai alapján indul neki, de az első útszéli birkasütésnél szétégeti a féktárcsákat, fényképezkedik a birkafejjel, ő viszont tényleg felzabálja, és tényleg élvezi. Nem hajlandó ott enni, ahol turisták vannak, nem érdekli, hogy ő is az. Apartmanban megszállva hajnalban kel, okvetlenkedik a kikötőben/piacon, túlvásárolja magát, de legalább mind megsüti, utastársainak egy áldás, feltéve, ha nem akarnak néha pizzériákban enni. Mindent kipróbál, minden országban mer enni az utcán, sőt, erre gerjed a legjobban a rozé libamáj és a konfitált ökörpofa után. Ha vasgyomra van, és elég pénze, ő eszi a legjobbakat. Ha egyik sincs neki, megszívta.

Mit esznek, ha nyaralnak?