Minimál édesség, vajúdáshoz, avagy: ettől tényleg lepetézek!

Na, mikor jön a baba? Mosolyog a hasam helyén álló görögdinnyére a hentes a piacon. Ma, mondom sanda vigyorral, bezsebelve a sorban álló nyugdíjas közönség sopánkodását és egyedi szüléstörténeteit. Hiszen a kiírt időpont csak vicc lehet, én elefántmódra tíz hónapig leszek terhes, tehát még van két hetem. Persze, hogy bevásárolok holnapra is, meg hétvégére.

A görögdinnye enyhén, de ritmusosan húzódik és keményedik már reggel óta. Áhá, ez lehet a jóslófájás, magyarázott róla a szülésznő, ilyenkor csokit kell enni, még a terhescukrosoknak is. Ha elmúlik, téves riasztás. Rajtam ne múljék, de azért négyhavi fehér liszt és cukormegvonás után csak óvatosan vágnék a lecsóba. Legyen nagyon étcsokis, legyen meleg, olvadjon, de a liszt meg a cukor az nem kell.

Este gőz fölött csokit és vajat olvasztok, közben néha megáll a kezem. Fáj? Nem, csak olyan fura, és egyre gyakrabban jön. Mekkora szívás, akkor most még két hétig ez lesz? Nézzünk már rá az órára, milyen gyakran jönnek ezek? Mit is mondtak, az ötpercesnél kell kórházba menni, de csak ha szabályos, meg akkor, ha már nem tudok beszélni közben. Mivel helyettesítsem a lisztet? Kókuszreszelékkel, darált mandulával vagy mákkal? Kakaóporral?

Nézd, letöltöttem egy méhösszehúzódésmérő alkalmazást a telefonomra, csak nyomd meg a gombot az elején meg a végén. Egyikkel sem, csak vaj, tojás és csoki. Minimalizmus: szinte csak a csokoládét, mint alapanyagot kell kicsit megcsavarintanom.

7, 6, 8, 5 percek telnek el az amúgy pusztán idegesítő összehúzódások között, a tojásokat szétválasztom. A sárgák mennek a csokihoz, a fehérjéket sóval felverem. Összeforgatom az egészet, és papírral bélelt tepsibe öntöm, megy az előmelegített sütőbe. Nem szabályosan ismétlődnek, és nem csak beszélni, sütni is tudok alattuk, nem megyünk ma sehova, és amúgy is, negyed tíz, kezdődik a House.

Vízfürdő is legyen alatta, az segít neki, ha nem áll össze, én nyersen is megeszem.

Most már fájjon rendesen, vagy ne fájjon, de legyen végre valami, mert kezdem ezt unni.

Fogalmam sincs, éppen ki gyógyít vagy ki hazudik a tévében, de a végére elkészül a se nem szuflé, se nem brownie. Maradt még egy tábla csoki, azt felolvasztom, felöntöm másfél deci tejszínnel és a sütimre öntöm. Baromi büszke vagyok magamra, szénhidrátszegényen megoldottam a jóslófájáscsillapítást, a szervezetem valódi örömsokként éli meg a cukorböjt megtörését, így éjfélkor dolgomvégezetten térek nyugovóra, nem gondolván arra, hogy hét órával később egy négy és fél kilós óriást hozok majd a világra.

A másik oldalon a legjobb, ami a főtt tojással történhet: a libazsír!

Vajúdtak már? Mit ettek vajúdás közben?