Cicuska, hozzál már nekem vagy két nyuszitojást a Lacitörpe dézsájából! A mondat némiképpen magyarázatra szorul. Cicuska az a Laci feleségének (a Helgának) becézése, tipikusan egy kérést szokott megelőzni. A nyuszitojás, az a Rákosi úton újonnan nyílt szuper csokoládéboltban vásárláskor ingyen kapott apró, de igen finom csokitojás. A Lacitörpe egy, a Laciról készült groteszk agyagszobrocska, aki egy dézsát, (egyesek szerint egy lábost) szorongat kezében. Na, ebben voltak a nyuszitojások, amelyeket Cicuska volt hivatott odavinni. Ennyit a frappáns, feszes kezdésről. Mekk Elek zenéjétől mindenki frászt kapott anno?

De ez már mind utána történt. Hogy mi után? Hát a kecske után. Hogy milyen kecske után? Hát a grillezett kecske után. Na jó, kezdem az elejétől. Laci telefonált, hogy van neki némi kecskegidából származó húsa, (igazából inkább borda) amit ma délután ő tűzre vetne, s ha nem zsenánt számomra, csatlakozhatok hozzá. (Laci jól főz, és időnként hozzájut kurrens állati alkatrészekhez, mint például borjúmirigy, báránymáj, kecskehús, stb. Érdemes vele jóban lenni).

Oké, - mondtam - ha kinéz az ablakon valószínűleg lát befordulni a sarkon. Annyira azért ne siessek – mondta, és ha jövök, hozzak jó sok petrezselymet, mert szegény ember pesztóját akar csinálni. A „szegény ember pesztója” jó sok petrezselyem, 2-3 gerezd fokhagyma, 15-20 szem mandula, némi olivaolaj, só, bors. Nuku fenyőmag, nuku parmezán. ők így szeretik, és tényleg jó. De most vissza a kecskéhez.

A kecske nálam ritka madár, kétszer ettem életemben, egyszer egy dalmát vendéglőben, egyszer meg egy barátom Erdélyből ideszármazott felesége sütött nekünk villanyos grillben. Mindkettő elementárisan, bombasztikusan, marhára ízlett. Mire megérkeztem, a két bordasor már ki volt nyújtóztatva, mint egy bizarr, organikus pánsíp. Laci éppen a fürdető-kenőpácot keverte némi olajból, borsból, fél marék apróra metélt rozmaringból és kb. 10 gerezd zúzott fokhagymából. Kérte, hogy vágjam fel a pánsípot 3-4 pálcikás szegmensekre és fürdessem az olajos lébe. Amikor ez megvolt, bontottunk egy sört, és vártuk, hogy elálljon az eső. Nem állt el, bontottunk egy másikat. A kecske már nem szalad el, a pác meg kifejezetten jót tesz neki. Majdnem annyira, mint nekünk a sör.

A harmadik után csináltam egy salátát cukkiniból, lilahagymából, zöldpaprikából, paradicsomból, egy marék bazsalikomlevélből, balzsamecetből és olajból, só-bors természetesen. Nem biztos, hogy autentikus, de szép volt a színe. (Később kiderült, az íze is jó). Mire elkészültem, elállt az eső. Laci megtömte csinos kis grillkéményét és húsz perc múlva volt egy kazal parazsunk. Szétterítettük az apparátus fenekén, és a rácsra raktuk a pácból kiemelt bordácskákat.  

Itt érdemes néhány szót vesztegetni Laci sütögető apparátusára. Az apparátus magán viseli a sztálini szocreál építészeti irányzatának minden jegyét, amely köztudottan nem állt távol a hitleri megalomániás architektúrától. Magában foglal egy bográcsozót, grillezőt, előkészítőpultot, fatárolót és egy kerti csapot, mindezt mészkő burkolattal. Ha nem tudjuk magunk elé képzelni, gondoljunk egy kisebb garázsra, vagy egy viking temetkezési dombra. Nem járunk messze a valóságtól.

A parázs parázslott, a gyomrunk korgott, a bordák sisteregtek. Néha kentünk rajtuk egyet a visszamaradt olajjal. Percekkel a mű elkészülte előtt, külön-külön, de szinte egyszerre megérkeztek az asszonyok, akik egyöntetűen nemtetszésüket, sőt undorukat fejezték ki a „szegény kis kecskegida” máglyahalálával kapcsolatban és kizárólag saláta valamint némi magos kenyér fogyasztásával adtak nyomatékot nemtetszésüknek. Lacival egymásra kacsintottunk. Tulajdonképpen titokban erre számítottunk. Amikor elkészültek a gusztusosan megpörkölődött pálcikák, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül könyékig zsírosan és teli szájjal vigyorogva faltuk a szerencsétlen patás földi maradványait. Vacsora után, -midőn elnyúlva hevertünk Laciék nappalijában, és a házigazda némi csokoládé után áhítozott, - hangzott el a poszt elején olvasható mondat. Most már mindent tudnak. Csak annyit még, hogy hazafelé menet Laci utánam szólt, hogy a kecske feje még a fagyasztóban van, abból egy levest kéne építeni. Rábólintottam. Ha rajtam múlik, ott leszek. És akkor maguk is.

Sütöttek már kecskét? Hogyan?