Négy éve hajtom Budapest leghasznosabb mémjét, a fánkos embert. Tavaly felbukkant a láncfűrészes, de minek nekem láncfűrész, fánk viszont kéne.

2006-ban, a Szarka utcában láttam meg a bringás alakot, egy ismerősöm vett fánkot a kosarából. Vettem én is, és remek volt, fánkot se kell sütni többet, nem mintha az életben csak egyszer sütöttem volna. Csak a telefonszámot elfelejtettem elkérni.

A belvárosi bringázás és gyaloglás közben nem csak a bringa gumija és a cipő sarka kopik. A korom és a por mellé bolondok, arcok, autók és örkény ötpercesek szivárognak a rendszerbe.

A Corvinnál szürke ballonkabátos bolond bácsi reklamálja arab rendszámos fekete Murano parkolását, színehagyott imádkozó sáskaként gesztikulál a nagy, fekete mangalicának, de az autó rá se hederít, csak lógatja villogóját a körútra. Ikszötös balfasz kérdezi Suzukis papától, elmegy-e a mozgássérült parkolóhelyről, mellette körbetetovált porszívó csacsog a csüngőkkel megpakolt telefonon. Jön a kerületi heroinista, nahát, eddig elmerészkedik, nem, ma sincs cigim, igen jól vagyok, és te? Nem árulom el neki, amikor ideköltöztünk, fogadtunk, hogy nem éli meg a következő nyarat. Erre csak megmaradt mind a harminc kilója a százhetven centijére, ahogy Amy Winehouse is. Nem, nem kell láncfűrész, baszod, ahányszor megállok itt, mindig megkérdezed, de most komolyan, a narancs kabátom miatt? Mi vagy te, valami istenverte sztájliszt BAZ-ból, hogy a narancs láncfűrészt színre próbálod eladni? Menj már át teríteni Budára. Hé, heló, húzza le az ablakot az ügyfél, ezzel jársz, nem szar, mit megy? Jaaa, AMG, durva. Adj már neki egy gázfröccsöt, jaja, dízelt nem veszünk, nekem nem kell magyaráznod. Mibe hogy az Oktogonig megeszlek? A körúton bárkit, a villamost is. Jáj, pici csillagom, hát kisütött a nap, elővetted a bicajt? Látom, szépen megy a bő szoknyádhoz a színe, értem én, meg a szép, otthonszülő, ápolatlan sörényed elnyomná a bukó, remélem nem vezetsz autót, mert ha ott se indexelsz, még valaki más is összetöri magát, nem csak te fogsz meghalni. Lennék a bringa helyében, szól ki az ápoló a mentőből, na de uraim, szólok vissza a következő lámpánál, röhögnek, azt hitték meglóghatnak, a mozgásban lévő alany szemszögéből elmosódnak a beszóló arcvonásai. Kávé az Olasz Intézetnél, ügyetlen fellöki a robogóval a letámasztott bringát, gyorsan szétnéz, próbál rendet rakni, megjátszom, hogy nincs közöm a fekvő kerékpárhoz, de úgy vagyok öltözve, elnézést kér. Mindegy, azért van. A Múzeum előtt láttam meg a fánkos embert, gyorsan elévágtam, ugye ön a fánkos ember? Igen. Adja meg a telefonszámát, ööö illetve, szóval, jó napot kívánok, négy éve vettem egyszer öntől fánkot és szeretném megismételni, kérek két fánkot és ha szabad, szeretném elkérni a telefonszámát.

Fánkos ember számát nem rakhatom ki, de ha valakinek kéne sok házi fánk írjon a malackarajkukacgmail.com-ra. És járjanak bringával, mert baromi szórakoztató.

Sütnek fánkot?