A másodikról visszafordulok, mert nem emlékszem, becsuktam-e az ablakot. Aztán a harmadikról, hogy bezártam-e az ajtót. Leviharzok a földszintre, vigyorogva bedugom a fejem a tároló ajtaján, Gyulabá’, ma mit reggelizünk, fúúú lacipecsenye, nem kell kenyér mmm-mmmennem kell, késésben vagyok. Gyula hozza utánam a szalvétát, hát zsíros szájjal indulnál el, csatold be a bukósisakot, hányszor mondjam.

A sarkon erős késztetést érzek, hogy balra forduljak és a Duna felé vegyem az irányt, na jó, ma is bemegyek melózni, majd este úszom egyet. Mióta betartom a brünnyögés két ökölszabályát - maxiruhában azért nem motorozunk, mert a szél felkapja a könnyű anyagot és a fejünkre tekeri vagy bekapja a küllő és akkorát tanyázunk, mint az ólajtó, miniszoknyában meg másért nem – magabiztosan húzom a csutkát, ma is túlélem az útkereszteződést, befordulok a zörömbölősre. Szép ez a macskakő, csak ne kéne rajta közlekedni, persze, kanyarodjál ki te kretén, mintha itt se lennék, ennyi pénzért vehettél volna autót is, ha már agyat nem lehet, jujj, meggyvásár!

És hogy viszi el? Fogalmam sincs, gondolom magamban, hat után jövök és köszönöm! Tíz kiló meggy a Babettára pókozva csak nekem nem kihívás, hazaérve megint benyitok a tárolóba, hahó, megjöttem, hoztam meggyet, jó, akkor inkább igyunk egy fröccsöt.

A kanapén régi, szakadt lepedő, két lavór, trógerpóló férfiboxerrel és irigylésre méltó férfitársaság, így elviselhető a lélekölő magozás. Fél óra múlva száraz tényként könyvelem el újra, Robert Downey Jr-ral egy baj van, hogy nincs karnyújtásnyira tőlem. A film végén karnyújtásnyira tőlem minden meggyes, a kutya is, nem baj, a meggyes pite mindent megér, még egy nagytakarítást is.

A meggyes pite a piték pitéje, a kedvenc sütim, az almás pitén kívül az egyetlen gyümölcsös süti amit szeretek és az egyetlen süti, amit úgy is megeszek, ha agyon van porcukrozva a teteje. Két feltétel együttes teljesülése esetén nevezhető csak meggyes pitének: ha a tészta leheletvékony, és friss vagy fagyasztott meggyből készül, minden más halovány utánzat. Majd elfelejtem, zsírral készül, hogyne.

Fél kiló lisztet 25 deka zsírral (30 deka vajjal), 3-4 ek cukorral, egy egész tojással és egy másiknak a sárgájával, fél csomag sütőporral, egy csipet sóval összegyúrok. A tészta közepes keménységű, jól gyúrható legyen. Fél órát pihentetés után, kétfelé választom, az egyik bucit kinyújtom, belefektetem a tepsibe. Két tonna meggyet lecsöpögtetek, még a gyümölcsmosó tálban szórok rá 1-2 evőkanál grízt, összerázom. A kinyújtott tésztára halmozom (ha édesen szeretik, megszórhatják cukorral, de minek, a lényeg vész el), szórok rá leheletnyi fahéjat. Kinyújtom a tészta másik felét, ráfektetem, óvatosan megnyomkodom tenyérrel, a széleket is összenyomkodom, megszurkálom villával és megsütöm, kb. 20 perc alatt kész. Meg lehet kenni a tetejét tojással, én általában elfelejtem, nem baj. Ha megsült, megszórom a tetejét porcukorral, aztán türelmetlenül várom, hogy lehessen szeletelni.

A hihetetlenül hosszúnak tűnő idő alatt gondoljuk át többször, ki a jobb pasi, Johnny Depp vagy Robert Downey Jr., aztán mélyen szégyelljük el magunkat és kérjünk bocsánatot Denis Learytől. Mert ő a legjobb.

Almás-, vagy meggyes pite?