Végre sikerült egy lapra összehozni neandervölgyi és diplomatafeleség agyféltekénket. A kettőt sokan összeegyeztethetetlennek tartják, pedig megy az, mint a homárfelezés.
Itt a nyár, bárki magyarral is előfordulhat, hogy az apartman mosogatójából egy kilós, mérges homár csattogtatná kifelé erős ollóit, ha azok nem lennének összegyorskötözőzve. Nem kell zavarba jönni, de a jószágra az ellenérdekelt csapat leggyakorlottabb, és legtökösebb egyedét engedjék rá. A homár erős, nem akar elpusztulni, és annyi tiszteletet - mint minden élőlény- megérdemel, hogy vadászból minél gyorsabban váljon kimúlt áldozattá. Ezért nem górjuk forró vízbe, még akkor sem, ha úgy sokkal egyszerűbb lenne kivégezni.
A módszert Philippe, a Philippe a belga étterem séfje mutatja be nekünk az alábbi animgifen. Kell egy nagyon éles, erős séfkés, biztos kéz, és gyorsaság.
Az állatot hassal lefelé egy vágódeszkára szorítja, hüvelyk és mutatóujja között a kést a fej elején, középen beledöfi, és egy-két mozdulattal kettévágja a homárt. A lábai, ollói a felezés után párszor még mozdulnak, legalább nem fut körbe, mint lefejezett pulyka a tanyaudvaron, de ilyenkor simán lecsipheti az ujjunk hegyét, csak óvatosan, megdöbbentően erős ollói vannak.
Ennyi.
A páncéljában elkészített homárral szembesülve sem kell megriadni, a csípőfogóhoz és piszkavashoz hasonló célszerszámok ügyes használatához nem kell textiltapétás gyerekszoba. Csak kézügyesség. A képalák a képre vitt kurzorra jönnek elő.
A másik oldalon egy egyszerű, és gyors recept a jószágra.
Szembesültek már élő homárral?
Utolsó kommentek