Dehogy sírom én vissza a májusi elsejei felvonulást – magamtól szeretek sehonnan sehova menni, szuverén jogok alapján és ötletszerűen, nem füttyszóra. Hanem mióta sok más bohókás népszokással együtt ez is bedőlt, kicsit mintha összekócolódtak volna az erővonalak a kültéri népétkeztetésben. Elfogyott a konkrétum. Akkoriban országszerte lehetett tudni, hogy azon a bizonyos rigófüttyös tavaszi napon a dzsunior korosztály pofája kakasos nyalókával és vattacukorral lesz befogva, a többié meg debrecenivel és lángossal. Jobb híján ugyan, de nem volt kérdés, a menühöz pedig pompásan lehetett epét kalibrálni. A mennyországban azonban karácsony van minden áldott nap. Csülökpiknik, Lúdfesztivál, Ökörünnep: úton-útfélen sercegnek válogatott jószagúak különböző tárcsákon, nyársakon és rostokon, a dolgozó mámoros mosollyal tántorog vasárnap délután egyik bódétól a másikig. Hmm, méz! Tigrisnek maszkírozott, mogorva csecsemő ásít. Hmm, gyros! Japán nyugdíjas tesz vissza egy rágcsálóirtásra is alkalmas kortárs miniatűrt. Hmm, fagyi. Céges lufi pukkan. Hmm. Bizony: uniform, nyúlós nemzetközi nyálba fulladna a városligeti séta, ha nem szaglana be rendezői balfelől a nagyszerű egyszerűség, a pannon csodalepény, ami anélkül a miénk, hogy kicsi volna és savanyú. A töki pompos. Kép nincs – itt a hétvége, menjenek ki akárhova, és nézzék meg élőben.

Mert varázserő lakozik benne. Itt van mindjárt a neve: első hallásra még a legkiválóbbakra is képes szabványos hordárarcot varázsolni. (Miii?) Itt van az illata: a légkalapácsot ideértve az egyetlen entitás a világon, ami Pilates-fetisiszta titkárnők fejéből három másodperc alatt képes kiverni a gyümölcsnapot. És persze az utánozhatatlan szakítószilárdság-zamat kombó általános békéltető jellege, amely feltalálása pillanatától fogva megbízható ellenszérum a mellette található pálinkabódé okozta ártalmakra. Ha pedig kabinetkérdést csinálunk belőle, hogy kulináris élvezeteinkbe ne randítson bele a szabadtéri ünnepségeknek szintén elidegeníthetetlen részét képező Aradszky Nemlátomakezeket László, a töki pompos elkészítésének érdemes hazai talajon is nekifutni.

Maga a recept voltaképpen oly egyszerű, akár a hátbarúgás, a kajla név változatos alapanyagokkal beteríthető burgonyás lángost takar ("szakított kenyeret" jelent, NSZK-ba szakadt nagybácsikhoz tehát – fellélegezhetünk – semmi köze). A metódus: sós vízben főtt krumplit összetörünk, és hűlni hagyunk. Bögrényi főzővízhez élesztőt morzsolunk, melyet előbb liszttel, majd a krumplival és kevés sóval dolgozunk össze. Ha tésztánk ruganyossá vált, egy órát kelesztjük, kinyújtjuk, és félig megsütjük. Ekkor fantáziánkat dévaj kacagás kíséretében szabadjára eresztjük, az eredeti, fokhagymás-tejfölös receptet sajttal, lilahagymával, szalonnával, vagy akár kolbásszal kombináljuk rászórás formájában, majd pomposunkat készre sütjük. A mértékegységekkel ne gondoljanak sokat – két személyen és egy üveg boron felül nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el belőle. Ja, és sose írjanak kajáról a szabadban, nagyon megéhezik tőle az ember.

Mivel borítják?