Szia ....! Figyu cicu, az van, hogy van ez a meló, és kéne tej. Te hülye vagy. Szia ... van ez a meló és kéne tej. Milyen tej? A tiéd bébi. Figyu, bírlak, de alig tudom összekaparni a gyereknek, nem tudok adni. Aztán feladtuk, sose lett anyatejes meló a Karajon. Akartam, mert ittam anyatejet felnőttként. Hidegen, hűtőből, de akkor is ittam, kérdezték, megkóstolom-e és megtiszteltetésnek éreztem, zsíros vérszövetség keveredett zsigeri barátsággal. Édes volt és elég szar, mert nem nagyon szeretem a tejet.
Kipróbáltuk volna, mint alapanyagot, de akkoriban vagy ellenálló, vagy szűkkeblű barátnők szoptattak éppen. Most megint baby boom van, erre mások lelőtték a poénunkat.
Irígy vagyok. Nagyon. Nekik bezzeg voltak tejelő csajok a környéken.
Az ötlettestvér Miriam Simun, aki nem csak a hecc és a balhé kedvéért készített sajtot anyatejből, hanem, hogy feldobja a kérdést, a végletekig fokozódó természetes élelmiszer, bio, etikus, és organikus hullámnak nem az emberi tejből készült termék a csúcsa? A sajt kiállítási tárgy is lett.
Mi bezzeg csak megkóstoltuk, és tejberizst főztünk volna belőle, de minden tiszteletem a sajtért, kiváló ötlet, nem hiába valósult meg nála ez a marhaság először.
Mellesleg van egy sokkal súlyosabb téma a malacperselyben, olyan súlyos, hogy le se merem írni, az aztán tényleg vérszövetség lesz.
A másik oldalon sokkal komolyabb témával foglalkozunk, az alkohol előállításának történelme, második rész, benne Lavoisier legendás haláli kísérlete.
Bár adja magát a kérdés, hogy lenyelik-e, de maradjunk a témánál, ittak nagykorúan anyatejet?
Utolsó kommentek