Az úgy volt, hogy a Millenáris egyik dombján fogok egész este cigizniinnihéderelni, ehhez képest úgy süssek slambucot a murván, hogy fogalmam nincs róla. Mindezt a kultos, könyves és Margós Valuska Lacival, aki a slambucról pont annyit tud, mint én. A nagyszájú CsernaBandi ellen. Pápá héderelés!

Fotó: Valuska Gábor

A slambuc az én ötletem volt a Margó Tábori Konyha estjére, de akkor még nem tudtam, nekem is ott kell felette szalonnaszagúra pácolni a hajam. Volt benne egy kis szívatás, nézzük az urakat, meghalnak-e az asztalnál.

A fagyi visszanyalt, a két író, Cserna-Szabó András és Garaczi László csapatba tömörült az egyik bográcsnál, bevették a moderátort is, Szegő Jánost, árván hagyva a másik bográcsot, és hangoskodva felénk, höhö, mi mit tudunk. Hát, semmit. A bajok a gázpalack-szeleppel kezdődtek, amit Valuska nem tudott rögzíteni, mondjuk azért nem, mert rossz irányba tekerte, úgy tűnik, neki sose kellett mantráznia: Minden csavar, minden zár, balra nyit és jobbra zár. Itt vettem észre, a szerkóm állati szexi a kimódolt hédereléshez, de hajlongáshoz, fakanállal zavargáshoz azért már túlzás, ennyi erővel le is vehetném, itt a másik szervező, Nóra segített, cuki előkének kötötte fel a nyári topnak kinevezett sálat, rögtön dolgozhattam. Örültem neki.

A slambuc szívás. Ez ilyen, ha egy étel olcsó, kevés alapanyagból kijön, mégis finom, akkor a szívást automatikusan odavehetjük a bevásárlólistára. Íme a slambuc:

  • 1 rész felkockázott szalonna
  • 2 rész tészta
  • 3 rész krumpli
  • 4 rész szívás, ez nincs a boltban, mégis kapni belőle

és a fűszerpaprika kérdése, ugye.

Szerintem nem való bele, itt CsernaBandi előrántja az aktuális A/4-es papírt a zsebéből, egy 1935-ös szakácskönyvből nyomtatta. A receptet valami antropológus, vagy etnográfus gyűjtötte, ezt a kettőt mindig keverem, de nem ez a lényeg, hanem, hogy ő mindig elő tud rántani százéves recepteket, közben kajánul vigyorog. Bekussolunk, de akkor sem rakunk bele paprikát, egyrészt, mert nincs olyanunk, azt is én mondtam, hogy ne vegyünk. Mikor volt a pásztornak paprikája? Amikor marhahúsa a gulyáshoz, na ugye. 

A szalonnát üvegesre pirítottuk, belekevertük a tésztát, amig aranybarnára pirult. Kavargatni kell, a mi bográcsunk húsz perc késésben van a Valusszelep miatt, nem érdekes, így a vendégek két elkészültségi fázist tekinthetnek meg a placcon. 

Szegő sem ért a slambuchoz, ma este ő a szerencsés szemüveges, aki tesiórán véletlenül a győztes csapatba került, ettől függetlenül lelkesen emlegeti a slambucunkat és hogy mit rakunk bele, mi, miközben Cserna főzi meg egyedül, úgy látszik, nem az első slambuca, vagy csak jól reppeli a kamut. Megiszom a harmadik alkoholmentes sört - motor, ugye- belekavarjuk a felszeletelt krumplit, felöntjük vízzel, amit egy lyukas húsosládában szállítunk. Csernáék ásványvízzel öntötték fel. 

Bandi felolvasni is jött, kicsit idegesen hagyja rá a bográcsot Szegőre, mi itt dörzsölgetjük a tenyerünket, hehe, most elvéreznek. Nem véreztek. 

Elfőtt a víz, jön a lényeg, a forgatás. Hozzá se nyúlok, gőzöm sincs, hogy kell, a bogrács van vagy húsz kiló, ide férfi kell. Valuska lelkesen mutatja, Baján most tanulta, hogyan kell forgatni a halászlét. De ez slambuc. Három ujjal is tudja, ja nem is, de mindegy, ez úgyse halászlé, már úgy röhögök, mintha rendes söröket ittam volna, közben Cserna kedélyesen belénk rúg, ő már forgatja, mert tudja, hogy kell. Nyolcasféléket ír le a bográccsal, egész ügyes. 

A teljesen körbepirított, ropogós slambuc az igazi, mi eddig a tökéletességig nem jutottunk el, amikor besötétedett, megettük mindkettőt. Többen meglepődtek, milyen zsíros. Az, nagyon zsíros, de miközben megfőzi a pásztor, ledolgozza a szalonnát.

Közben a Margó sorozat folytatódik a Millenárison, most egy darabig nem főzünk, de lesz még ilyen vidám rajcsúr, eskü.

Kell paprika a slambucba, vagy nem?