Egy húszéves első pálinkája,
dacolva a vidéki kisváros összes jótanácsával

 

"Ne csináld! Mit fognak gondolni? Minek az? Kinek adod el? Olyan akarsz lenni, mint azok a lerobbantak?"

Már régóta terveztem, hogy főzök, pontosabban főzetek pálinkát. Először a közvetlen családtól jöttek az óva intések, látszik, évi két sör ha lecsúszik kettejüknél, bezzeg nálam, de ezt most inkább hagyjuk.

Mindig az az első kérdésem, pálesz van? Nem akármilyen, inkább házi pálesz, apám erőse, házi szőttes. Ha hozol, lesz. Aki ivott már jó minőségű házit, annak a Függyentős és hasonlók lónyál. A jó bolti pedig 4-5000 Forintnál kezdődik, és nem litere, hanem a pár decis üveg. Persze, majd a barátaimnak veszek ennyiért, akkor már inkább néhány jéger, jó az nekik.

De nem a spórolás volt a fő ok, hanem a büszkeség. Csinálni valamit, ami másoknak ízlik, és az enyém. Attila barátoméknak van gyümölcsösük, benne jó minőségű szilva. Pár napot melóztam náluk, pakoltam a szilvásládákat, közben éppen eléggé megismerhettem a gyümölcsöket . Lement a szezon, a rázógép hagyott a fán még jó párat, és a földön is ott hevertek a szép, tökéletesen ép szemek. Csemő homokos vidék, itt nem ütődik meg egy sem, a munkámért kaptam harminc láda szilvát. 

A mama üres, hűvös garázsában cefréztem, ott semmi sincs közvetlen napfénynek kitéve, és állandó, huszonegynéhány fok körüli a hőmérséklet. Három, kéthektós hordóba osztottam a szilvát, a tetejükre ráraktunk egy szőlőprést, hogy a gyümölcsöt kicsit megnyomjuk, a magot épphogy megroppantsuk, így könnyebb legyen az erjedés.

"Ki kell magozni! Minek vesződnél a maggal?"

Rengeteg tanácsot hallottam és olvastam a maggal kapcsolatban, van, aki kimagozza, van aki, részben magozza ki, végül a pálinkafőzdés ismerősömre hallgattam, aki szerint a szilva magját nem kell, sőt nem is ajánlott kiszedni, mert rengeteg aromát, enzimet tartalmaz, amik ízesítik a pálinkát. Más karaktere lesz, mint a magozottnak, vagy a részben magozottnak, de nem feltétlenül rossz. A magnak van cián tartalma, de tévhit, hogy ez nagymértékben kiválik, és egészségkárosító mennyiség lenne a későbbi pálinkánkban. Más a helyzet pl. a sárgabaracknál, azt magozottan kell cefrézni, mert megkeseríti, megmérgezi a pálinkát. Ezt a főzdés mondta, az ő szavai, a tizedik pálinkámnál lesz saját véleményem a mag-témában. 

"Majd híg lesz, felvizesedik, semmi nem lesz belőle. Mérgezett, gyenge löttyöd lesz."

A szilvákat szétosztottam, minden hordó majdnem háromnegyedéig lett, összesen úgy 450 liter. Miután elkészültem, a hordót felengedtem vízzel addig, hogy elfedje a gyümölcsöt. Ennek lényege az, hogy elzárja az erjedő szilvát a levegőtől, így védve meg a penészedéstől, rothadástól. Sok jóindulatú tanács, hallgassak rájuk, öntsem ki az egészet. Nem öntöttem, ha rossz lesz a pálinkám, az az én bajom, majd akkor kiöntöm.

"Ha lesz belőle valami iható, akkor is legfeljebb 5-10 liter."

Nem tettem bele cukrot. Ha csinálok valamit, az igazi legyen, ne pedig valami utánzat, mert a pálinka nem tartalmaz hozzáadott édesítőt, csak a gyümölcs saját cukra lehet benne.

Ez a döntésem végképp kikészítette egyre fogyatkozó szurkolótáborom.

Szépen elkezdett forrni a cefre, az elején párszor kifutott. Egy hétig naponta kétszer, utána egyszer kevertem át. A meleg hőmérsékletnek köszönhetően három hétig érleltem, majd lefóliázva állt másfél hónapot, mert nem tudtam elvinni a főzdébe. Ez kicsit aggasztott, de ezzel a váratlan körülménnyel nem tudtam mit kezdeni.

A közeli, második generációs főzdébe vittem. Az inox tartályból átfejtettük a hordómba, úgy vigyorogtam, még az álmos Karcsi arcára is mosolyt csaltam. Harminc liter lett, meg is kérdezte, cukrot raktam-e bele.

A gyöngy beszél, mi pedig kipróbáltuk

 

Ez a pálinka -mellesleg öcsémé- volt a szombati, kolontári gyűjtőakció hivatalos pálinkája. A mag fás, kesernyés íze erősen érződik rajta, ettől egészen sajátos karakterű lett a még nagyon fiatal, mégis meglepően karcmentes, 51 fokos ital. A célját elsőre elérte, vettem már 6000-ért sokkal halványabb, kevésbé szép szilvapálinkát. Érdemes lenne eltenni egy kicsit érni, de attól tartok, ez nem fog menni -Anna

Bevallottan a pálinka a kedvenc alkoholos italom. Szeretem. Még jobban szeretem megbízható forrásból venni, kapni, de ha egy húszéves fiatalember az első saját pálinkáját kínálja egy idegbajos hét után, hideg októberi délelőtt a Volvója Pözsója (Volvóm nekem van -Anna) csomagtartójából, és a kékszemű srác Anna öccse, akkor bátran nyúlok az üveg után, szilva? Az, ötvenegy fokos, cukor nélkül, magjával együtt készítve. És jó, kerek, selymes, a gyümölcs szépen érződik, a magtól pikáns. Nem kaparós, nem erős, nem rézeleje. Az elismerő pillantás után csak azt sajnálom, hogy nem tudok többet inni belőle, akkor még úgy tudom, ma még vezetek, később kiderül, majd csak éjjel, tejfölködben, botorkálva. Szép volt, férfimunka. -Hajni

Cefréztek már?