Az angolszász népek élesztősűrítményét elsősorban kenyérre kenik, de miért ne lehetne húsra? Lehet, sőt, ebben a két receptben az is betolja a megosztó Marmite-ot, aki egyébként gyűlöli. 

 

 

 

A szendvicsreceptekben előszeretettel ajánlják a Marmite-ot cheddarral, vajjal, sőt, mustárral. Ezen a vonalon indultam el elsőre.

Élesztővel töltött borjústeak

  • egy kétujjnyi karaj, rostélyos, vagy t-bone
  • só, bors, vaj

A recept itt véget érhet, 2-2 percig sütöm mindkét oldalán, sózom, borsozom, egy kis darab vajat dobok rá, pihentetem pár percig és megeszem. Aki kipróbálná máshogy:

  • Marmite
  • vékony szelet cheddar

A hússzelet egyik oldalán ügyesen bemártom a kést, óvatosan tasakot nyitok benne. Belül bekenem Marmite-al, belerakom a sajto, összetűzöm, és úgy sütöm meg, mintha mi se történt volna. 

A felvágás után történik valami, a Marmite elsőosztályú ízfokozó, és nagyon jól áll a húsnak, marhával talán még jobb lenne, de a fenti szépségnek senki se tudott volba ellenállni.

Duplasörös csülök

  • ossobuccora vágott sertéscsülök
  • Marmite
  • csípős mustár
  • sör (sima lágert használtam)
  • sóval óvatosan, a Marmite sós!

A csülköt bekenem Marmite-al, mustárral, egy kicsi jénaiba rakom, felöntöm a sörrel. 110 fokos sütőbe tolom, 4 órát sütöm, óránként ránézek, ha párologna a sör, újratöltöm. A csülökre. Is.

Ha már mindenki unta volna a sörös csülköt, így új értelmet lehet neki adni, sokkal koncentráltabb, intenzívebb lesz, egy vegeta biturbó, csak nincs benne semmi mesterséges ízfokozó. Ahova még kipróbálom, francia hagymalevesbe fűszernek, de bármilyen sörrel készülő ételt simán lehet vele dúsítani.