Van lekvár? -kérdezi Péter. Itt van málnaszörp. Szobi. Nem azt kérdeztem. Én sem itt lakom, hát honnan tudjam, van-e lekvárjuk, egyébként sem az való rá, tessék a málnaszörp. Úristen. Ne úristenezzél, az előbb Mustang cigit kínálgattál körbe, ahhoz képest ne törjön rád a gasztronáci.

A császármorzsa ennyiben osztja meg a népet, szörp vagy lekvár, esetleg porcukor, de maga az alap örök szerelem és kedvenc, kivéve a mazsolagyűlölők szűk táborát.

Az a csóró édesség, amit akár a Costes és a Csalogány között kóválygó réteg is lelkesen üdvözöl, ó, császármorzsa, nahát, smarni, grízsmarni, daramorzsa. Alapanyagai megtalálhatók a legszutykosabb éjjel-nappaliban, percek alatt elkészül, és ugyanilyen gyorsan eltelít. Osztrák eredetű étel, dara helyett lisztből. Zacskós változata a zacskós tejberizzsel és tejbegrízzel azonos szintű tévedés. Darából így készül:

  • 20 dkg búzadara
  • 3 dl tej
  • 3 tojás
  • 10 dkg mazsola
  • 10 dkg vaj
  • porcukor, csipet só

A darát megfőzöm a tejben, langyosra hűtöm, elkeverem benne a sárgájákat és a felvert fehérjét. Egy tepsiben, vagy serpenyőben felolvasztom a vajat és kevergetve, rázogatva megsütöm a morzsát. Amikor készen van, hozzáadom a mazsolát, és forrón megszórom porcukorral.

A lisztes változat:

  • 20 dkg liszt
  • 3 dl tej
  • 6 tojás
  • 10 dkg mazsola
  • 10 dkg vaj
  • porcukor, csipet só

A tejet elkeverem a sárgájával, a liszttel, egy csipet sóval és a fehérjék keményre vert habjával. Egy tepsiben felolvasztom a vajat, beleöntöm és 180 fokom sütöm, tíz percenként megrázom, összetöröm. Amikor aranybarna, kész, még forrón porcukrozom.

Szörppel vagy lekvárral?