malackaraj

A decemberi motorvásárlás ajánlott, sőt bölcs dolog, ilyenkor olcsóbb az éghajlatunkon sajnos szezonális játékszer. Aztán amikor minden nap lejár a tulaj a garázsba csak úgy elülögetni a kicsikén, simogatni, esetleg beindítani és a hülye haverjaival élvezni a dübörgésre, elmegy az esze. Ha már nem lehetünk alaposan egymáséi, legalább a bugyid vedd már le, vagy süssé' valamit. Na.

Itt van, mutatja a Borfesztivál közepén. Este tíz, az összes érdemleges pultot végigkóstoltuk már, és főzünk, pontosabban ők főznek, én hallgatom. Húst rántunk, elég hideg van, felvettem a kutyát, nagy a tömeg is, csak tíz kiló, pucér hassal a séfek felé a bal kezemben, jobb kézben a pohár. A kutya izmos hátsó lábán mutatják, itt van, ez a pinahús, ezt a legjobb rántani. Papi kankutya, rajta az egésznek semmi köze a puncihoz, de neki is van ilyen, rántani mégis a malacét kell.

Klopfolás, panír, olaj, jó lesz az. Nem, nem lesz jól, a rántott hús nem ilyen egyszerű.

Mindent kirántunk, ezzel nem is lenne baj, de nem mindegy, hogyan. Sajnos az éttermek nagy része sem tudja, hogy az összetapasztott és panírral fedett nyesedék, és a száraz bundáspulyka nem rántott hús.

A jó rántott hús nem papírvékony, lehet bele harapni és a fogak mentén, mint egy jó kolbászból felszabadulnak a zsírok és a nedvesség. A levegős panír ropog, a hús olvad, megint gasztropornót nézünk. Ha nem nézik, nem jó helyen járnak. Szerencsére a házi elkészítésnek semmi akadálya, nem kell hozzá pacojet, vagy agar-agar, csak a megszokott edénypancsolás, és pár pofonegyszerű szabály.

A képen ujjnyi vastag, csontos sertés és malackaraj, ami lehet sertésszűz és borjúkaraj is, de a pulykamellből, vagy sertéscombból hasított, szép nagy, de sütés után száraz szelet kevéssé alkalmas erre a szaftos mutatványra. Azokat is ki lehet rántani, de minek.