Most, hogy újra a társadalom hasznos tagja vagyok és a bérből-fizetésből élők táborába tartozom, itt volt az idő, hogy összeírjam az Égetően Fontos Dolgok Listáját amiket feltétlenül meg kell venni, lehetőleg most rögtön, de legkésőbb holnap. <!--more-->Bevontam Zolit is, így kerültek a Listába olyan dolgok, mint az egy darab Tag Heuer óra Zolinak, az egy darab bérlet Zolinak az összes Juventus meccsre az elkövetkező 50 évre, valamint az egy darab 1963-as Aston Martin DB5, még mi kéne? Kíméletlenül meghúztam a listát és beleírtam az igazán fontos dolgokat: egy darab bérlet Hajninak az AS Roma meccseire az elkövetkező 50 évre, egy darab macskanő ruha Halle Berry alakkal Hajninak, egy darab Vespa LXV 125, és Munkácsy Poros út II. a nappaliba.                                                                        A lista élén az évek óta elérhetetlen, hőn áhított konyhai eszköz díszelgett, mert mindketten vágyunk rá: a kanál.Szeretek kanállal enni és szeretem azokat az ételeket, amiket kanállal kell enni. Elhiszem, hogy jó dolog volt kézzel tépni a sültet és az asztal körül sündörgő kutyákba törölni a kezünket, de kanál nélkül a konyha félkarú óriás.
  Nem örököltem ezüst evőeszköz készletet a húszas évekből, és nincs ünneplős készletem sem. Mert nem találok. Nemhogy ünneplőset, hétköznapit se, így az összeköltözésünkkor vásárolt Tramontina evőeszköz készlet kanalaival bajlódtam egy ideig, amik a végy egy evőkanál vajat utasítástól elgörbültek, pedig nem vagyok Uri Geller.
   Majd elkezdtem belopkodni a tanyáról a mama kanalait, észrevette, lecseszett, visszavittem. Egyet elsumákoltam, azon meg veszekedtünk, ki egyen vele, kértem a mamától még egyet, még jobban lecseszett a sumákolás miatt, nem volt jó üzlet, most, mielőtt hazamegyek, megszámolja azokat a kézzel festett bögréket meg a falitányérokat is, szívás. Mer’ maj’ ha ő möghal, minden az enyim lesz, há’ nemtom kivárni?
  Hát a kanalat nem. Mert a jó kanál mély, van tartása, súlya, a cérnametélt nem folyik le róla, míg a szánkhoz ér, elfér benne a gyufatészta (a szerző bajai, ne törődjenek vele), nem kell szörcsögni, egyensúlyozni és deriválni az asztalnál, hogy milyen szögben tartsam a kezem, le ne essen róla az étel. A jó kanál arról nevezetes, hogy egy evőkanál liszt tényleg két deka, egy csapott evőkanál liszt másfél deka. Jelenlegi kanalaimra vonatkoztatva értelmezhetetlennek tűnik a locsoljuk meg két evőkanállal parancs a szakácskönyvből, nem tudom meglocsolni, mert két milliliter folyadék fér bele, locsolni a slaggal tudok. Nem vagyok múltba révedező alkat, de kezdem hiányolni a menzás alumínium kanalakat. A Magyar Ezüst, az még mély volt. Anyag abban sem volt, és igen, az amalgám fogtöméssel érintkezve olyan érzésünk támadt, hogy megbaszott a kettőhúsz, de legalább enni lehetett vele. A jó kanál egyesével is megvásárolható, ha készletben találunk rá, akkor van hozzá merőkanál is. A nyele nem műanyag, kockás, kisvirágos vagy barikás mintával. Az alakja hosszúkás, nem kerek, azt ugyanis lehetetlen a szánkba venni. A nyele elég hosszú ahhoz, hogy az etikett szerint tudjuk fogni: a kétharmadánál. Nem sorjás a széle, és nem feltétlenül van rajta jobbra néző fajdkakas. Bírja a strapát, nem foltosodik, nem színeződik el és nem kerül egy garzonlakás árába.

Van jó kanaluk?