Most, hogy újra a társadalom hasznos tagja vagyok és a bérből-fizetésből élők táborába tartozom, itt volt az idő, hogy összeírjam az Égetően Fontos Dolgok Listáját amiket feltétlenül meg kell venni, lehetőleg most rögtön, de legkésőbb holnap. Bevontam Zolit is, így kerültek a Listába olyan dolgok, mint az egy darab Tag Heuer óra Zolinak, az egy darab bérlet Zolinak az összes Juventus meccsre az elkövetkező 50 évre, valamint az egy darab 1963-as Aston Martin DB5, még mi kéne? Kíméletlenül meghúztam a listát és beleírtam az igazán fontos dolgokat: egy darab bérlet Hajninak az AS Roma meccseire az elkövetkező 50 évre, egy darab macskanő ruha Halle Berry alakkal Hajninak, egy darab Vespa LXV 125, és Munkácsy Poros út II. a nappaliba.                                                                        A lista élén az évek óta elérhetetlen, hőn áhított konyhai eszköz díszelgett, mert mindketten vágyunk rá: a kanál.Szeretek kanállal enni és szeretem azokat az ételeket, amiket kanállal kell enni. Elhiszem, hogy jó dolog volt kézzel tépni a sültet és az asztal körül sündörgő kutyákba törölni a kezünket, de kanál nélkül a konyha félkarú óriás.
  Nem örököltem ezüst evőeszköz készletet a húszas évekből, és nincs ünneplős készletem sem. Mert nem találok. Nemhogy ünneplőset, hétköznapit se, így az összeköltözésünkkor vásárolt Tramontina evőeszköz készlet kanalaival bajlódtam egy ideig, amik a végy egy evőkanál vajat utasítástól elgörbültek, pedig nem vagyok Uri Geller.
   Majd elkezdtem belopkodni a tanyáról a mama kanalait, észrevette, lecseszett, visszavittem. Egyet elsumákoltam, azon meg veszekedtünk, ki egyen vele, kértem a mamától még egyet, még jobban lecseszett a sumákolás miatt, nem volt jó üzlet, most, mielőtt hazamegyek, megszámolja azokat a kézzel festett bögréket meg a falitányérokat is, szívás. Mer’ maj’ ha ő möghal, minden az enyim lesz, há’ nemtom kivárni?
  Hát a kanalat nem. Mert a jó kanál mély, van tartása, súlya, a cérnametélt nem folyik le róla, míg a szánkhoz ér, elfér benne a gyufatészta (a szerző bajai, ne törődjenek vele), nem kell szörcsögni, egyensúlyozni és deriválni az asztalnál, hogy milyen szögben tartsam a kezem, le ne essen róla az étel. A jó kanál arról nevezetes, hogy egy evőkanál liszt tényleg két deka, egy csapott evőkanál liszt másfél deka. Jelenlegi kanalaimra vonatkoztatva értelmezhetetlennek tűnik a locsoljuk meg két evőkanállal parancs a szakácskönyvből, nem tudom meglocsolni, mert két milliliter folyadék fér bele, locsolni a slaggal tudok. Nem vagyok múltba révedező alkat, de kezdem hiányolni a menzás alumínium kanalakat. A Magyar Ezüst, az még mély volt. Anyag abban sem volt, és igen, az amalgám fogtöméssel érintkezve olyan érzésünk támadt, hogy megbaszott a kettőhúsz, de legalább enni lehetett vele. A jó kanál egyesével is megvásárolható, ha készletben találunk rá, akkor van hozzá merőkanál is. A nyele nem műanyag, kockás, kisvirágos vagy barikás mintával. Az alakja hosszúkás, nem kerek, azt ugyanis lehetetlen a szánkba venni. A nyele elég hosszú ahhoz, hogy az etikett szerint tudjuk fogni: a kétharmadánál. Nem sorjás a széle, és nem feltétlenül van rajta jobbra néző fajdkakas. Bírja a strapát, nem foltosodik, nem színeződik el és nem kerül egy garzonlakás árába.

Van jó kanaluk?