Benne hagytad a velőt? Nem szégyelled magad? Héló, add csak ide! Hm. Heten ülünk a fehér damaszt felett, barátok, olvasók, munkaadók, de az egész közegnek jobban állna, ha nem engedném ki a sörtés vadkant. Legfeljebb közelebbi haverok előtt szophatom ki a velőt a csigolyából, és a zsákmány megszerzése után, röfögéssel kifújt húscafatok röptetésével semlegesítem a helyzetet. De ennél az asztalnál nem röföghetek nagyokat horkantva. 

Fercsiről már írtunk, egyben bontotta ki a gerinceket az esti orjaleveshez, így a leszopogatható főtt hús mellett, a másik kincs, a gerincvelő védve megmaradt a helyén, csak ki kell nyerni minden egyes csigolya szűk barlangjából.

 Az orjaleves így lesz még társaságkerülőbb fogás. A csontokra tapadt húscafatokkal is épp elég a baj, tányérra pakolásukkor borul a spanyol és mindenféle etikett, villát le, kezeket elő.

Itt fontos az egyéni szocializáció, mert akinek gyerekkorában nem engedték meg a kézzel zabálást, cuppogást, csontok leszopogatását, annak sohasem kell szembesülnie azzal, hogy ivaréretté válása után, hangos élvezkedése akár zavarbaejtő és kétértelmű is lehet.

Ők, a gyerekszobások, őszintén szeretik a csirkemellet, a kifilézett halat.

A vadon nőtt többiek, a csirkeszárnyat, az egészben sütött pisztrángot, menyhalat, és keszeget, kézből harapják a kolbászt, ecetes uborkát, csontjánál marják el a rántott karajt, a nyelénél fogják a római saláta levelét, megeszik az oldalas porcogó bordáit és képesek puhára főtt csontot rágni és nyelni. Hajlamosak a tele szájjal pofázásra, borospoharuk a Ferrari-vörös rúzsfolt alatt zsírfoltos, és ezen tele szájjal röhögnek egy, vagy akár több Michelin-csillag alatt is, bár ilyen terepeken ritkulnak a szopogatnivalók. A csont mellett édesebb a hús, ezt minden kezdő és gyakorló gourmand tudja, legyen jóínyű nagymama, vagy sokat próbált séf. A csont mellől elmarni pedig egyetlen célszerszámmal lehet igazán hatékonyan, a fogainkkal.

Mert kézzel enni jó. Mindent jobb kézzel enni, csak a levesekkel van gond, de a leveseket pont nem szeretem. Legfeljebb azokat, amiket pálcikával lehet enni, de a pálcikával evés egy másik szenvedély, a kapkodva zabáló legjobb orvossága.

Fogtam egy kést, belepróbáltam a lyukba, pont jó, a harmadikat már rutinosan kapartam a csontokat meggondolatlanul hozzám továbbító barátnő tányérjára. A kés lecsúszik zsíros kezemből, csörömpöl, akkor pillantok, a nálam lényegesen jobb nevelést kapott, már a világ egyik legjobb éttermét, az El Bullit is megjárt asztaltársra, lazán szívogatja a velőt. Mától egy királyi fogadás sem fog visszatartani, és az ujjaimra kenődött édes-csípős szószokat sem fogom soha szalvétába pazarolni. 

Mert fogja szalvétával, aki akarja.

A portálon se pipiskedünk, vesepucolási útmutató.

 Szeretnek kézzel ennei?