Zsiga bá szeretett piacra járni. Ezt ugyan nem mondta el a haveroknak a Pötyiben (figyelem, diszkont árak, korsó 240.-, pohár 170,- gépzene, sportcsatornák, kerthelyiség, könnyű megközelíthetőség, a rendőrség mögött), mert erősen férfiatlan tettnek minősítették volna, és hát az ember miért égesse porig magát abban a közegben, ahol a legtöbb időt tölti, ugye?

Ezért aztán Zsiga bá a többiekkel együtt harsányan röhögött Ferin, akinek vasárnaponként porszívózni kellett, meg Tivadaron, aki főzött, meg mosogatott hétvégeken. A piacra járás, különösen a kedvvel piacra járás az ő kis titka maradt, őrizte is féltve.

Szombat reggel a Mamától megkapta a listát, felült a 45-ösre, ment három megállót, majd ráérősen beballagott a piacra. Zsiga bá nem a szokvány piaci dolgokért szerette a piacot. Ő nem csippengette a szőlőt, nem tapigálta a káposztafejeket, nem kongatott mafla dinnyét. Sőt, ő nem majszolt zsírmosolyú lángost, nem roppantott peckes kolbászt hófehér kenyérrel, mustárral-tormával, nem kóstolgatott zöldarany rizlinget, karmazsin kadarkát, könnyeztető törkölyt. Nem, itt és most nem.

Zsiga bá úgynevezett mediterrán piacozó volt.

Körbesétált, mindent megnézett, szippantgatta az illatokat, vett (szigorúan) egy szelet érett juhsajtot, két vékony szelet házi füstölésű sonkát, egy marék aprócska piros retket, ezeket belehelyezte egy kukoricás vagy tökmagos zsemlébe, amit a jótét lélek kenyeres asszony félbevágott neki, kiült egy padra a piac szélén és reggelizett. Reggelizett, és a reggelije mellé itta a szombat reggelt. Néha annyit ivott belőle, hogy meg is részegült tőle és elszundított a padon.

De ma koncepciója van, céllal jött. Almát kell venni, sokat. Este jönnek a gyerekek Csepelről és a Mama Dübbentős Almást akar csinálni nekik, és ahhoz sok alma kell. Legalább három kiló.

A dübbentős almáshoz a mama először egy kocka margarinból, 1 tejfölből, 1 vaníliás cukorból 10 dkg cukorból, 1 zacskó sütőporból 30 deka finom és 30 deka réteslisztből szokvány zsírostésztát gyúr, majd kettéosztja. Az egyik felét kinyújtva lesimítja egy magas falú zománcos tepsi aljára, megkeni valami jófajta (esetünkben meggy) lekvárral, nem sajnálja, csakúgy, mint a darált diót. ( A magas falú tepsi elengedhetetlen, mert sütés közben jelentős mennyiségű cukros almalé képződik, ami hajlamos túlcsordulni a nem elég magas tepsi falán). Erre jön a 2,5-3 kg savanykás alma uborkagyalun legyalulva (nem reszelve, gyalulva) időnként rétegenként fahéjas cukorral meghintve. Nem rázva, nem keverve, csak rétegezve, jól lenyomkodva, hogy sok férjen bele. Az almának jó soknak kell lennie, ez adja meg hedonista jellegét. A tetejére kerül a tészta másik fele cukorral bőven megszórva, mert ennek a karamellizáltsági foka mutatja majd közelítőleg művünk elkészültét. Ha kész az almahegy, segítünk a mamának beemelni a (160 fokra) előmelegített sütőbe és mintegy 35-40 perc múlva már élvezhetjük is a gyomorkordító illatokat. Az unokák körbeállják az asztalt, a Mama türelemre inti őket, és Zsiga bá arra gondol, hogy ha hazafelé a menye vezet, akkor a fiával leugorhatnak a Pötyibe egy-két (négy) rizling fröccsre. Esetleg egy két kör ulti is belefér, és akkor helyrezökken a szombat este, és Zsiga bá (a Pötyiben Zsuga bá) késő este őszinte mosollyal mondhatja otthon, hogy

„Mama, én úgy szeretek hozzád hazajönni, mint semmi mást… csak előbb ahhoz mindig el kell menni egy kicsit valahová, érted ugye?”

(mi itten ilyen margarinellenesek volnánk, de hát a Mama nem, szóval 250 g vaj, ha értik, hogy mondom-Anna)