Most megint olyanról fogok írni, amit minden háztartásban tudnak (és jobban tudnak) készíteni, biztos a Karajon is írtak már róla, nem érdekel, nem nézek utána. Mit csináljak, ha most éppen erre kattantam rá, és se marcipánlikőrbe pácolt gyöngytyúkmell, se mandulalisztbe forgatott pisztrángderék nincs momentán a kamrapolcon (kamrám sincs), paradicsom, paprika, juhtúró és SÖR viszont van.

Na, de kezdjük az elején. A jó juhtúró olyan, mint a borbély, a fogorvos vagy a szerető. A többiről nem is beszélve. Mert hiszen nem engedi meg az ember akárkinek, hogy a szájában turkáljon, vagy a nyakát borotválja. A többiről nem is beszélve. A jó juhtúró nagy kincs, lelőhelye féltett titok, vigyázni kell rá és kihasználni, amíg lehet, mert előbb-utóbb elkurvul. Drága és kevés, keverik, hamisítják, felütik mindenféle szarral, amíg ízetlen vacak nem lesz belőle.

A jó juhtúró karakteres, illata kicsit egy kassai kevertszálú tornazokni képét varázsolja elénk a gimnáziumi kosárderbi utánról. A jó juhtúró csíp. Nem a szájban lángol, mint a paprika, hanem diszkréten az orrban, mint egy gyenge torma. És ő az alapanyaga a legismertebb hungarikális szendvicstrutymónak, a körözöttnek. Óriási tévedés, hogy a körözött tehéntúróból vagy vegyes túróból (is) jó. NEM! (A mojitóba sem lehet rum helyett körtepálinkát tenni).

Nagyanyám tehéntúróból csinálta, mert nem volt más. Anyám azzal csinálta, mert azt látta otthon. Én nem azzal csinálom, vagy nem csinálom. Ha nincs jó juhtúró, inkább hozzá se kezdek. De ha van… A körözött vega, a körözött egészséges, könnyű, könnyen elkészíthető, nem ráz, és a legelvakultabb biodémonok és egészségmániás norbihuszárok se nagyon találnak fogást rajta.

Gyerekkoromban „wanted” –nak hívtuk, csak hogy hézagos nyelvtudásunkat fitogtassuk. A körözött nálam: juhtúró, (20 dkg) vaj, (5 dkg) egy jó fej lilahagyma, őrölt pirospaprika, őrölt kömény, a só,tejföl szabadon választott. Ha összekevertem, kemény krémet kell kapnom, amit a végén 1-2 evőkanál világos sörrel habosra keverek. Nem, nem krémsajt ezúttal nem kerül bele. Jó, ha egy éjszakát hidegen van, utána még finomabb.

Gyerekkoromban nem szerettem. Felnőttkoromra rájöttem, miért. Gyerekkoromban nem ittam sört. És a kőrözött eszményi párost alkot a sörrel. Szilajul derékon ragadja, mélyen a szemébe néz, és fergeteges tangóban egyesülnek a várhatóan kellemes végkifejletig. Utána a sör élesztős kesernye viszonzásul csókot nyom a körözött köményillatot gyöngyöző homlokára, majd kéz a kézben üldögélnek az asztal végén a következő körre várva. Friss piros retekkel, paprikával, paradicsommal, sós pereccel vagy köménymagos kiflivel, sonkába tekerve vagy paprikába gyömöszölve ott van a helye minden asztalon, főleg ha a baráti beszélgetés árpalé fogyasztásában csúcsosodik ki. A kőrözött nem egy hasbarúgós csilis mártogatós, de nem is egy puhapöcsű petrezselymes fűszervaj. Nem, durva, de tiszteletet parancsoló. Pont mint Pierce Brosnan a JéBondokban. Pontosan. Hajszál pontosan.

Sörrel vagy anélkül? (de mindenképpen paradicsommal, amig van!)