Mi van ebédre? Nem ebédeltél? De igen, és? Dőlt is a hát ezért fizetjük a menzát része a párbeszédnek. Minden egyes nap. De én komolyan vettem a szervezetem fejlődését, a menza csak előételnek számított. Fehérjét és minőséget akartam, nem logisztikai hadgyakorlatot.

Utóbbit a középiskolámban olyan komolyan vette a tantestület, hogy az egész délelőttöt elcsúsztatva, 7:40-kor kezdődött a tanítás, ne kelljen sorba állnunk a közgázzal közös ebédlőben. Hogy mit eszünk? Kit érdekel?

Lisztet! Menzai romantika.

Olcsón csak szénhidrátokkal lehet jóllakatni a népet, ezért a közétkeztetésben mélyen hallgatnak a minőségi éhezésről. Összekarcolt műanyag tányéron dúskálhattunk a tésztában, rántással túlszaporított főzelékben, buktában és fasírtban. A liszt felett laposan lestünk át a kissanyira, akivel soha, soha nem lassúztam. Ahogy mással se. Például erre sem.

A valaha volt legsikeresebb liszt liszttel kompozíció a grízes tészta. Elronthatatlan étel, de sok múlik a lekvár minőségén.

A menzára, a moslékszagtól terhelt hátsó bejáraton át minden lekvárok legalja, zsírpapírral elválasztott sárgabarackíz téglák érkeztek. A téglák ugyanitt távoztak a szocializmust építő szatyrokban. Ennél a hátsó bejáratnál szívtuk el életünk első cigijeit, én az utolsót is. A grízes tésztára már sok vízzel feljavítva kaptuk a kockadzsemet, hiszen csak így juthatott belőle a konyhás nénik gyerekeinek, de a tésztánk ettől nem lett sokkal rosszabb, a kockadzsem aromája már úgyis betett neki. Pedig a grízes tészta jó, liszt liszttel, de akkor is az. Szeretem, ahogy lassúztam is, gimibuliban, egyszer, erre, de a Zirigárpi szerint ez nem ér pontot, mert a vége egyáltalán nem lassú, biztosan elpogóztam. El.

A lisztbe lehet zöldségeket is keverni, ami nagy szerencse, így vittük be a vitaminokat. Már ami a szétfőtt zöldbabban, kelkáposztában, felesborsóban megmaradt, az mind a miénk volt. Meg a habarás.

Egyszer főztem menzás cukorborsófőzeléket olasz divatkommunista fiataloknak. Kiváló lett, a borsó és a habarás fele-fele arányban tartotta egyenesen az ég felé a beleállított aluminiumkanalakat. Természetesen jól megcukroztam. Többet nem kérdezgettek csillogó szemmel, irigykedve a szockóban eltöltött gyerekkorról, csendben rágcsálták a 36 hónapos parmezánjukat, felvették a piacos Versust, majd elhúztak a Vespáikon.

A paradicsomlét is be lehet rántani, ezzel a módszerrel juthattunk rendszeresen paradicsomos káposztához, paradicsomos krumplihoz, ritkán töltött paprikához, amik közül legalább egyet szívből gyűlöl minden magyar. Külföldieket csak a legritkább esetben lehet ezekkel megetetni, a cukrozott változattal szinte biztos, hogy nem.

A sós étel cukrozásának kérdése mélyebben forgatja a kést a mi zsigereinkben, mint a paszírozás, vagy lepörkölés kérdése. A paradicsomon túl cukrozható a káposztás tészta és a szalonnás-túrós tészta is. A gyümölcsszószok savanyúak voltak, de azoknak tényleg jól áll.

A liszt nem kímélte a húsokat sem. A ritkán megjelenő főtt húst leszámítva, a bélszínroló, a sápadt csibefasírt, vagy a böfögtetőre szétfokhagymaporozott fasírt, mind gazdagon adagolt zsemlével, zsemlemorzsával készült.

De volt ennél rosszabb.

A főépülettől külön álló menzát jelentős futóversennyel kellett megközelíteni. Magas voltam, nem sportos, vertikális kiterjedés alapján kiosztott első helyem a tornasorban ilyenkor mit sem ért, várhattam. Aznap talán mindenki beteg lehetett, engem ért először a sokk, a pörköltben a hús vizes, teljesen íztelen és szagtalan. Értelmiségi szülők gyerekének önbizalmával tettem szóvá a sérelmet: Szója gyerekek, nagyon egészséges- jött a válasz. Brrr. Később anyám is lelkesen próbálta átnyomni az ortodox családi védőbástyákon a szerinte fűszerezéssel olyan, mint a húst, de elbukott, rendre szerencsétlen foxim kapta meg az álpörkölteket, én pedig a kettes matek témazáró miatt nem mehettem buliba, ahol valaki más lassúzott kamaszkorom kedvenc számára a kiszolival. Nyilván össze is jöttek.

Ezeket a bölényeket azóta se értem, valaki elmagyarázná? Ne medvedoki legyen az, köszi.

A pénteki édességnap –frankfurti leves mellé- csak azért jöhetett létre, mert a lisztet kiválóan lehet élesztővel szaporítani, majd megtölteni egy dobókocka piros vagy sárga gyümölcsízzel. A buktában hiába vártuk volna a tészta és a töltelék egészséges arányát, az változatlanul hazavándorolt a mindenkori hátsó ajtókon kicsempészett szatyrokban. A pénteki édesség országos kampány volt, ma is így van. A rendszeresség fontos a gyerekeknek. 

Amúgy gyönyörű idő van, nyomás elfele a gép elől befőzni, grillezni, bográcsolni, napozni, motorozni a Balcsi körül, segítség a linkeken!