164 centi vagyok és hatvannégy kiló. Jólvanna, akkor hatvanhét. Most, ebben a pillanatban, mert egyetlen nap alatt három-négy kiló súlytöbbletet és csökkenést tudok produkálni, ez nekem nem kunszt.

Azt hallottam, a bírós menyecske kifejezés onnan ered, voltak olyan szegény parasztok, akiknek nem volt igavonó állata, így jobb híján az asszonyt fogták be az eke elé. Én vagyok az akkori idők tökéletes párválasztása, minden leendő anyós elismerően csettintene, majd elégedetten pásztázná végig a szántást, és adná áldását a frigyre. Széles vállak, rövid nyak, teniszpálya hát, kicsi cicik, erős felkar, vékony derék, széles csípő, vastag combok, a hosszú felsőtest miatt kucu lábak vastag bokával, lapos fenék, erős csontok. Ebből fogyni olyan, mint három-nullról fordítani, ide nem elég egy-egy villanás, vagy talált gól, ajándék tizenegyes, ide szervezettség kell és taktika. Ide a Bőrgatyások brusztolása kell, nem a látványos angol ívelgetés vagy a Juve vergődése.

Háromszor diétáztam eddig életemben, az elsőből annyira emlékszem, állandóan tojást, narancsot meg abonettet kellett enni, másfél hét múlva nemcsak a gyomorsavtól, a narancs gondolatától is hánytam. A káposztaleves miatt hetekig dühkitöréseim voltak, Zoli hét kilót fogyott, én kettőt híztam, pedig nem csaltam. Tavaly elhagytam a kenyeret, tésztát, rizst, krumplit, alkoholt, édességeket, három hét után ugyanannyit mutatott a mérleg és a centi, kivágtam a mérleget a kukába.

Mint mindig, most is a mama a dolgok megoldása, ha ő perceken keresztül elégedetten vizslat, majd büszkén megszólal: Lány, most oly' jól nízel ki, akkor tudom, itt a vég.

 

Ez a mondat nemrég elhangzott, megkeseredett a számban a mákos kelt kalács, itthon a biztonság kedvéért felpróbáltam azt a farmert, amit tavaly is úgy vettem, hogy majd belefogyok, idén sem jött rám, sőt, a tavaly bőven jó gatyám sem jött rám, nincs mit tenni, fogyni kell. Papír, ceruza, miről tudok lemondani? A húsról nem, hihi, hogy kerülnék a Malackarajra? Tészta. Persze, és mivel eszem a halászlét meg a kakaspörköltet?! Meg milyen már a harcsa/csukapörkölt túrós csusza nélkül? Nem, ezt nem. Rizs, ez könnyű, negyedévente egyszer, juj de hát most kezdtem el rizottózni, jó, akkor a rizs, oké. Krumpli. Jaj ne, most jön az újkrumpli, sütve, meg jaj, hajába’ a zsírban eltett töpörtyűvel, ó mégsem. Édesség. Könnyű, most is hetente egyszer eszem ilyesmit, ha valami nem csábít, az a csoki, nápolyi, süti. Juj, ez már kettő. Sós mogyoró, chips, pisztácia, ropi, nem eszem ilyet, ha rágcsára vágyom, fasírozottat csinálok, vagy sült halat ressre mmmm, az egyedüli veszélyforrás a kesudió, de arról simán lemondok. Kenyér. Rendben, akkor a kenyér is. Ez nem fog megtörni, gyerekkoromban is simán betoltam a kolbászt és a szalonnát nélküle, az oldalast most is magában eszem, a zsíros kenyeret meg kiváltom kacsazsírral meglocsolt krumplival, rendben. Zsemlét meg kiflit nem láttam évek óta, zsemlének és kiflinek látszó tárgyat sokat, sütni ilyesmit akkor, majd ha nem nukleáris család leszünk.

Kóla és egyéb lónyálak, ez nem kihívás, szóda. Alkohol. A bor nem hizlal, azt nekem ne mondja senki, a pálinkát kibírom, körömlakkot nem iszom, jó, kámpáridzsúz nem, nagy kaland, az unikum meg gyógyszer, pipa.

Spárga, sóska, spenót, retek, újhagyma, minden jöhet, a gyümölcsöket meg erőltetem, tavaly már majdnem elégedett voltam magammal. Hát ez könnyen ment, felpillantok, hátha meglátom a glóriát a fejem körül.

De ahhoz meg is kell mozdulnom. Próbálom megúszni, ezért végigveszem a sportágakat. Sakk, sportlövészet, curling, teke, bowling, darts. Sakk nem jó, apuval sakkoztam, de mindig megvert, én paprikavörösen óbégattam, apu kiröhögött, ez tizenöt éve volt, ideje egy újabb meccsnek, a többit nem próbáltam. Csapatsportok kizárva, titokban szeretném tartani, hogy a zsír most nem összeköt, hanem megszabadulni szeretnék tőle. Mi? Hát hülye vagyok én, hogy egy fitnesz centrumban lihegjek izzadtan a trottyos mackóalsómban, mellettem meg negyvenhét kilós csajok libegjenek adidaszban?

Igen, tavaly is rámtört, hogy futni kell. Fú, az Anna is fut, én is fogok, mit nekem, tesitagozatos áltsuliba jártam, cipőm is van, mi kell még? Megvártam, míg Zoli elindul dolgozni, én meg elindultam futni. Terepen, persze, hol máshol, vannak ezek az emlékező izmok, majd jól visszaemlékeznek. A kanális partján csináltam egy-két karlendítést meg lábemelgetést, a partra leereszkedve indiánszökdeléseket is, aztán nekiindultam, kifutok Szentistvánig, hijj! Körülbelül hatszáz méter után az volt az első tiszta gondolatom, hogy ha most nem tápászkodok fel, akkor csak három nap múlva fogják felfedezni oszló tetememet jóakaratú, koránkelő horgászok, de addigra mindkét szemem a dolmányos varjúk martalékává válik, és leszarnak az alkoholista bácsi birkái is, aki erre legeltet. Hörögve, fújtatva, az utolsó métereket négykézláb megtéve hazaértem, le kéne szokni a cigiről. Másnap reggel új és nagyratörő tervekkel ébredtem: Cooper-tesz. Ez kell nekem, felmérem magam, állítólag lehet közben gyalogolni is.

Ha lehet gyalogolni, lehet fókamászni is, irány a Petőfi-szigeten az atlétika pálya. Felhúztam az órát, kivertem Zolit az ágyból, figyelj, ez fontos, mi, majd rajzolok pulzusszámlálót, mit aggódsz, tesitagozatos suliba jártam, mivan, nemtom a mentők telefonszámát, száznégy, vagy valami ilyesmi, indulhatunk, milyen defibrillátor, irigykedsz, azért, csak még ezt elszívom, a stoppert hozod? Tudod, mi veled a baj? Hogy nincs benned elhatározás és akarat. Na, akkor most én bemelegítek, most mit röhögsz, repülőket futok, igen. Nem tudom, mi ez a tömeg korán reggel, látod, ennyi ember híve az egészséges életmódnak. Na akkor futok még egy-két bemelegítő repülőt, aztán mérhetsz. Ne haragudj, szánalmas ez a röhögés, mindjárt jövök és akkor élesbe’ megy, oké? Csak tudnám, miért van fél Baja a Szigeten. Jó napot kívánok, mivan? Nincs családom, vagyis, van férjem és vele vagyok, igen, hát akkor végül is mi egy család vagyunk, de most mi? Nem! Öt kilométeres Családi Nap futás van ma? Aha, hát köszönöm, nem, kérem, ne, hölgyem, én csak edzeni jöttem ide, nem kérek karszalagot, nem a programra jöttem, Zoli segítség, hagyjon békén, nem akarok részt venni, nem, én nem vagyok amatőr futó, segítsééég Zoliiii, jajnekem hát kösz, most mit röhögsz? Tudod mi a te bajod? Hogy nincs benned bátorság, az, boldogultam volna nélküled is egyébként, sőt, lefutottam volna a Családi Napot egyedül!

És nincs más választás, most megint futni kell. Mert nincs más. Mert a diétáktól nem fogyok, mert fitneszklubba még mindig nem megyek, mert zsírleszívásra nincs pénzem, mert nem a habos süteményeket kell elhagynom, hanem a hájas valagam kell megmozdítanom. A cél 58 kilogramm, egy hónap múlva beszámolok az eredményről, csak azt mondja meg valaki, hol fussak és hogy defibrillátort lehet-e venni tébére?

Hogyan fogynak, ha egyáltalán?