1999-ben történt, Sorgnanóban. Akkor lettem allergiás a rukolára. Jól megérdemelt, felső erőktől származó büntetés volt ez. Egy hónappal előtte még azt se tudtam, mi az, majd egy túladagolás következtében nem is kellett vele foglalkoznom többet. Hétfő este újrakezdtük. 

 

 

Amikor évekkel később hazaköltöztem, már tombolt a rukola-divat. Minden éttermi salátába raktak belőle. Ezért nem hibáztathatom a séfeket, a csípős-mustáros, enyhén érlelt marhahúsra emlékeztetű ízű növény (magyarul mellesleg borsmustár) az egyik legjobb saláta. Még salátaöntetet se igényel, csak tolni befelé magában, elég annyi. Növényhez képest erős karaktere ellenére jól illik a hasonlóan erőteljes érlelt sonkákhoz, márványsajtokhoz is.

Hétfő este szemeztem vele pár percig a hűtőben, és úgy éreztem, újra meg kell próbálnunk. Először csak egy szálat kaptam be, majd az ötödik után vártam negyed órát. Ekkor már éreznem kellett volna az égető bizsergést, ami a további levelek lenyelése után Lolo Ferrarira emlékeztető ajkakat és még több levél után bedagadó torkot eredményezett volna. Nem történt semmi. Betoltam még pár levelet, aztán elgondolkodtam picit. Kinyitottam a bejárati ajtót, hátha rohanni kell gégemetszésre, vagy átvenni a Darwin-díjat. Szerencsére nemrég megígértettem Hajnival, a temetésemen majd ő beszél, nem egy kibaszott idegen, jól van, ez elrendezve, a kutyának eleve van helye máshol is, de kié legyen a motor és a kocsi? Mellesleg jó hülye vagyok, aki egyedül nekiáll bezabálni egy allergénből, de hát valóban jó hülye vagyok, egyértelmű, hogy egy ilyen lehetőségem volt az életben, azt most elpackáztam. Esküszöm, soha többet nem csinálok ekkora ökörséget, és tanulok a jelből, hogy semmi bajom nem lett.

Semmi se történt.

Megettem még egy marékkal sült hús mellé és el kellett fogadnom, véget ért az éttermekben a tányér szélére kitologatott levelek ideje. 

Szerelemünk rövid és heves hajnalán lágy, tejszínes közegben szerettem igazán, nem salátának. Most is így közeledünk egymáshoz, ezek voltak, ma is ezek a kedvenc rukolás ételeim. (A hőkezelést nem bírja, ne erőltessék, csak frissen jó)

  • szendvicskrém: krémsajtot kikeverek illatos gyümölccsel, vagy gyümölcsvelővel (mangó, maracuja, őszibarack), sózom, borsozom, és a rukolához vegyítem. A gyümölcs mehet rá szeletekben is.
  • vajas kenyérre: bonyolult recept, a vajas kenyérre rukolát rakok és mézzel beforralt balzsamecettel, vagy mangóecettel lecsöpögtetem. Sonkás szendvicseket simán agyonveri
  • pestónak (pont, mint a genovai, csak a bazsalikom helyett rukolával készül)
  • a pestót ricottával lehet dúsítani, és pennével tálalni
  • crudo e mascarpone pizzára: a pizzát vastagon megkenem mascarponéval, megpakolom érlelt sonkával, átsütöm gyorsan és megpakolom friss rukolára. (pizzát így kell sütni)

Egyelőre itt tartunk. Amig nem leszek rá megint allergiás. Reméljük soha.

Szeretik?