malackaraj

Bélszínes roló. Szarvasmarha jól felismerhető képe a csomagoláson. Mit gondolnak? Persze, ebben értékes és finom, szaftos marhabélszín van, hiszen ez van ráírva és ott a tehénke képe, ugye.

HÁT EGY NAGY FRÁSZT!

Mi van benne?

Ivóvíz, sertéshús, csontokról mechanikusan lefejtett baromfihús, marhahús 8,3% (ebből bélszín 10%) EZ 0,83% BÉLSZÍN, napraforgó étolaj, szójafehérje, búzaliszt, sertésbőr, fűszerkeverék (szójafehérje, fűszerek, só, ízfokozók (mononátrium-glutamát, dinátrium-5-ribonukleotidok), emulgeálószer (difoszfátok), színezőanyag (karamell), antioxidánsok (citromsav, nátrium-aszkorbát), élesztőkivonat, aromák (füstaromát tartalmaz), sűrítőanyag (karboxi-metil-cellulóz), cukor, színezék (kárminsav), tejcukor, fűszerkivonatok), tépett kenyér (búzaliszt, ivóvíz, étkezési só), zsemlemorzsa (búzaliszt, ivóvíz, étkezési só), étkezési só, vöröshagyma, savanyúságot szabályozó anyagok (citromsav, borkősav, nátrium-karbonátok), emulgeálószer (difoszfátok), sűrítőanyag (karboxi-metil-cellulóz, karragén, szentjánoskenyérliszt, xantángumi) 

Tehát a bélszínes roló nyomokban tartalmaz bélszínt, de lényegében sertéshúsból, baromfiszeparátumból és egy valag adalékanyagból készül a Tesco receptje szerint.

Mindez haza is, reméljük büszkék rá.

Mennyiért?

1758 ft/kg

- Lacikám, vágjon már le nekem 4 gramm bélszínt!
- Marika néni, jönnek az unokák, nekik viszi?
- Igen Lacikám, az uram begyúr egy jó fél kiló formázott terméket, abba kell.
- Ej, de jó is az, visz csontokról mechanikusan lefejtett baromfihúst is bele?
- Persze Lacikám, adjon abból úgy 30 dekát, de csak hazait!!!

Folyamatosan hisztizünk: Ne sózd, mert kiszívja a nedvességet, odalesz az a hús! A bélszínt pácolni se szoktuk, nyersen fel a tűzre, só, bors, boldogság. Most viszont sózni fogunk, mert sütni nem.

Grúz bélszín lesz. Az milyen? Ne ijedj meg, de, szóval, röviden, szép nagyra klopfolt, rántott bélszínszelet fűszeres paradicsommal bekenve. Nagyot nyeltem, óriásit, nem az éhségtől, de érdekelt, hogyne érdekelt volna. Aztán én voltam a legjobban meglepődve, a bélszín így is finom, csak más. Nagyon más.

A magyar minden szerves anyagot kiránt, vagy pörköltet főz belőle, de ezt a bélszínnél tovább nem lehet fokozni.

A Hunyadi téri Hádészban kezdődött, barátnőm ott dolgozott azokban az időkben, amikor a szakács, Marika néni, rokonsága Horn Gyulával az étlapra is büszkén felkerült. Már ne keressék a Hádészt, nem minden örök. Marika néni egy grúz étteremben dolgozott előtte, többszörös áttéttel innen kerülta tányéromra ez a fűszeres, paradicsomos rántott hús, a milanese távoli rokona.

A recept egyszerű, a szép, kétujjnyi szeleteket sűrű könnyek között kézzel kell szétlapítani, majd tányérról lelógó stílusúra klopfolni, lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába mártva hirtelen kisütni. A tetejére adzsika kerül, általában csípős, fűszeres, illatos paprikakrém, íme egy recept:

• 25 dkg sűrített paradicsom (vagy 1 kg friss, vagy eltett paradicsomlé)
• 1 répa
• 1 fehérrépa
• fél fej hagyma felaprítva
• 4 gerezd apróra vágott fokhagyma
• 4 db édes paprika (ízlés szerint csípős is lehet)
• koriandermag, fahéj, só, olaj
• opcionális: friss zöld koriander, alma

Az összeturmixolt alapanyagokat alacsony lángon kell 2,5 órát főzni, majd a végén 4 gerezd friss, apróra vágott fokhagymával ismét elkeverni.

A tömény adzsika meglepően jól illik a húshoz, (birkához még jobban el tudom képzelni, mindenképpen ki fogom próbálni) de a bélszín minden tudománya, szépsége és íze elvész a klopfoló és az erőteljes fűszerkrém alatt. Ez, a tagadhatatlanul finom húsos-fűszeres fogás simán készülhetne valami másból is, de ha véletlenül úgy vásárolnak bélszínt, hogy mindent, csak sztéket, vagy tatárt ne, az adzsika segíteni fog. Egy kicsit.

Képesek lennének kirántani egy szép bélszínt?